Körülbelül két-három hónappal ezelőtt indult számomra az alábbi történet. Az egyik nagy közösségi portálon egy kedves ismerősöm megosztott egy oldalt. A poszt hirdette, hogy készülőben van az új magyar történelmi rockopera, mely a Vazul Vére címet viseli. Először persze rögtön az a kérdés fogalmazódott meg a fejemben, hogy vajon ez mennyire hajaz majd az István a királyra netán arra gondoltak a kiagyalói, hogy lehet még egy olyan nagy sikerű rockoperát csinálni? Nos, a premiert látva bizton állíthatom, hogy minden esély megvan arra, hogy legalább akkora sikert érjen el, legfőképp mert semmi „istvánakirályos” nincs benne.

De ne siessünk ennyire előre. Kíváncsian olvastam tovább a posztot, mi is lesz ez. Ahogy az ismertető hirdette nevesebbnél nevesebb rock-zenészek adták/adják hozzá a nevüket. Az ötletgazda nem más, mint a Rómeó Vérzik ex-gitárosa, Vörösmarty "Ermi" Imre. Hosszú évek óta érlelődik benne a gondolat, hogy megteremtsen egy hangzásában, látványvilágában új, magyar vonatkozású, az ősi gyökerekről szóló, egész estét betöltő rockoperát. Ermi írta a szövegeket és ő a darab zeneszerzője is.

A történet röviden a következő: 1046-ban járunk István halála után 8 évvel, a német báb, Orseolo Péter második országlásának utolsó heteiben. A Vazul fiak visszatérnek, az Ősvallásban még hívők egyre inkább tudatukra ébrednek. Kitör a Vata-féle pogánylázadás. A darab az összefogás fontosságáról, a világban betöltött szerepünkről is szól, ezáltal akár könnyen vonhatunk párhuzamot a mai kor helyzeteivel is.

A premierre június 29-én, vasárnap este került sor a Barba Negra Music clubban. Számomra először furcsa volt, hogy nem egy színházban vagy művelődési központban került sor a bemutatóra, de a Barba Negra díszlete és hangulata remekül illett a darabhoz. Este 19:30-ra volt meghirdetve a kapunyitás, ami egy pár percet késett, hisz az utolsó simítások még zajlottak bent, de szépen gyűlt a nép már kint is és izgatottan vártunk a sorunkra. Miután néhány perccel fél nyolc után beengedtek minket, elfoglaltuk helyünket a „karzaton”, vagyis az ülőhelyeken, ami egy lelátószerű építmény volt, remek kilátást nyújtva a színpadra. Apró malőr a hely részéről, hogy két igencsak kék és erős fénnyel rendelkező lámpa épp eme ülőalkalmatosságot világította telibe, elvakítva az ott helyet foglalókat, de néhány perc elteltével másfelé irányították őket, a közönség nem kis örömére, melyet hangos tapssal fejeztek ki.

Miután mindenki elhelyezkedett és elfoglalta a helyét, kicsivel fél kilenc után „felgördült” a függöny és kezdetét vette a mű. Erőteljes nyitásként az összes szereplő bemutatkozott a színpadon, modernkori ruháikban, amit egyesével cseréltek le korhű viseletre, ki egy bőrdzsekit cserélt szőrme mellényre, ki pedig köpenyre a motoros kabátot. A színpad hátterében egy nagyméretű vászonra vetíttetek képeket végig a darab alatt, mindig épp az adott eseményhez illően.

Az előadás másfél órája alatt jobbnál jobb rockdalok csendülnek fel, tehetségesebbnél tehetségesebb énekesek előadásában. Prózai szöveg nincs, de nem is hiányizik.A képi látvány és a dalok szövegei bőven elegek az események követésére. A 9 főszereplő mellett, táncosok, dobosok teszik teljessé az utazást a magyar történelem egyik elfeledett eseményébe, ízig-vérig rockoperai elemekkel.

Több libabőrt előidéző dal és másfél óra után meglepődve ocsúdtam fel, hogy máris vége, pedig a nagy durranás még csak ekkor következett, mégpedig a finálé formájában, ahol a megszokottól eltérően nem a színpadon történt a főszereplők bemutatkozása, hanem a nézők között. Hatásosabb befejezést nem is lehetett volna kitalálni.

Egyetlen dolog árnyékolta be néhol az előadást, mégpedig a hangosítás. Sajnos volt olyan énekes, akinek alig lehetett hallani a szólóját, vagy csak 3-4 sor eléneklése után lett hallható. (Engem mondjuk ez speciel arra ösztönöz, hogy tiszteletemet tegyem majd még nem egy előadáson.)

A főszereplők mellett én egy „háttérszereplőt” mindenképpen kiemelnék, aki szerintem zseniális alakítást nyújtott, mégpedig a „kutyát”! Fantasztikus volt, aki pedig kíváncsi a részletekre meg az idézőjelre, menjen és nézze meg magának, nem fog csalódni! ;)

A soron következő eladások helyszíneiről és időpontjairól a darab hivatalos oldalán folyamatosan tájékoztatják a nagyérdeműt:

https://www.facebook.com/VazulVere/timeline

A további fotókat itt megtekinthetitek.

A szereplők, énekesek:

Jósa Tamás (Invader, The IronInside, Nightquest stb.)– Torda a tálos,
Kálmán Gyögy (Dinamit, Triász) – Vata,
Király Tibor (Nonsense)– Zerind sámán,
Molnár “Stula” Péter (Crazy Gránát) - Vazul,
Schrott Péter (Tűzmadár)– Levente herceg,

Juhász "Kicsi" Attila - Orseolo Péter
Tóth Sándor – I. István,
Vörösmarty “Ermi” Imre (Rómeó Vérzik) – Solt, a harcos,
Kosik Anita - Hajnal

Rendező: Silló Sándor
Asszisztens: Bordos Anikó
Zeneszerző: Vörösmarty “Ermi” Imre
Koreográfus: Barna István
Látvány: NergalExtreme GFX
Producer: DawDisanti

Máthé Kriszta

Fotók a premierről: Gödény János

https://www.youtube.com/watch?v=pgRIoP3JNHU