Bejelentkezés

x
Search & Filters

punk rock

A punk egy rendszerellenes zenei mozgalom, amely 1974-1975 táján alakult ki (habár átmeneti formái már évekkel korábban is léteztek) olyan együttesek, mint a Ramones, a Sex Pistols, a The Damned és a The Clash zenéjével. A fogalom használható azokra a zenei színterekre is, amelyek ugyan később jelentek meg, de hasonló alapvető jellemzőkkel rendelkeznek, mint az első generációs „punk”, azonban gyakran tévesen utalnak vele egyéb együttesekre is, a „viselkedés”, ill. a „fiatalkori agresszió” fogalmán keresztül. A fogalmat gyakran használják a zenei mozgalomhoz kapcsolódó divatirányzattal, ideológiával és szubkultúrával, vagy akár a „csináld magad” hozzáállással kapcsolatban is.

Jellemzői

A punkegyüttesek gyakran próbálnak versenybe szállni a hatvanas évek garázs rock együtteseivel. A punknál fontosak az egyszerű zenei szerkezetek és megoldások. A korai angol punk fanzin, a Sniffin' Glue 1977-ben megjelentetett néhány ábrát, amely három akkordot ábrázolt, az alábbi kísérő szöveggel: „Ez egy akkord, ez egy másik, ez egy harmadik. Most alakíts együttest.”. A legtöbb punkdal versszak-refrén szerkezetű és 4/4-es ütemmutatójú. A rövid számok szintén a stílus alapjaihoz tartoznak. A dalok hossza általában két és fél perc, de néha kevesebb, mint fél perc.

A punk jellegzetes hangszerei a dobfelszerelés, egy vagy két elektromos gitár és egy elektromos basszusgitár, amelyek az éneket kísérik. A dobok többnyire keményen és szárazan szólnak és egyszerű felépítésűek, általában négy darabos készletet használnak, amely tartalmaz egy pergődobot, egy állótamot, egy lábdobot és egy basszus dobot, valamint néhány cintányért, köztük egy hi-hatet, egy-két crasht és egy ride-ot. A dobverők szintén egyszerűek, az alap negyedek lejátszására a basszusdobot vagy a lábdobot használják (habár a hardcore punk dobjátéka általában gyorsabb és nehezebb, mégis azonos felszerelést igényel). A basszus szekció általában a gitáros(ok) által játszott akkord néhány alap hangjegyét szólaltatja meg. A gitár részek nagyrészt torzított power akkordok, hasonlóak a Link Wray által játszottakhoz, habár némelyik együttes surf rock szemléletű, könnyebb „vibrálóbb” dallamokat játszik. Az ének (az angolszász előadók esetében) gyakran nazális, és inkább beszédnek, mint éneknek hat. A zene legyártása során a minimumra törekednek, némelyik felvételt egy garázsban álló felvevővel rögzítik. Az együttes tagjai legtöbbször nemcsak zenélnek, hanem a felvételeket is maguk készítik és terjesztik.

Egy fiatal punk így beszélt róla: „A punk nem holmi zenei műfaj, nem egy stílusirányzat, a punk egy életérzés…”

Az 1970-es évek közepén a punk dalszövegek szókimondóak voltak, társadalmi és politikai téren egyaránt, amely megkülönböztette őket a kortárs művektől. Az olyan szerzemények, mint például a The Clash „Career Opportunities” és „London's Burning” című számai, a munkanélküliséggel, az unalommal és a városi élet más nyomasztó problémáival foglalkoztak; néha nyíltan becsmérelve a kormányzatokat és az uralkodóházakat, ahogyan azt a Sex Pistols is tette a „God Save The Queen” és az „Anarchy in the UK” című dalaiban; egyesek pedig határozottan anti-romantikus módon ábrázolták a szexet és a szerelmet, ahogyan a The Voidoids' tette a „Love Comes in Spurts”-ben.

Kezdetek

A „punk rock” kifejezés (melyből a „punk” kezdőt vagy újoncot is jelent) amely az 1960-as évek képzetlen gitár és ének alapú amerikai rock and roll-együtteseire utal (például The Standells, The Sonics, The Seeds), amelyeket gyakran „garázsrock”-együttesekként soroltak be. A kifejezés Dave Marsh rock zenei kritikustól származik, aki elsőként használta a ? and the Mysterians jellemezésére, az 1971 májusában, a Creem magazinban megjelent cikkében, az 1970-es években azonban számos más rock zenei újságíró is átvette. A gitárosként és kritikusként is tevékenykedő Lenny Kaye is felhasználta a hatvanas évek garázsrock-együtteseivel és a pszichedelikus rock kezdetleges követőivel kapcsolatban. Lenny Kaye nem sokkal ezután Patti Smith avantgárd költővel együttest alakított, az elsőként, 1975-ben megjelent Horses című albumuk pedig nagy hatást gyakorolt a hetvenes évek punk rockereire. Részben ez vezetett ahhoz, hogy a zenére utalva, a kifejezést egyszerűen „punk”-ra rövidítették.

Az 1960-as évek garázsegyütteseire gyakorolt hatása mellett a punk rock gyökereihez tartozik a durva viselkedés, a színpadi- és a színpadon kívüli erőszak, amely a hangszerek megrongálására is kiterjed, ahogyan az a korai Rolling Stones és a The Who esetében is megfigyelhető, és amely viselkedésmód visszavezethető az ötvenes évek végére, Eddie Cochranhez és Gene Vincenthez; a goromba és disszonáns stílusú The Velvet Undergroundhoz; a szexuális és politikai konfrontációikról és színpadi erőszakosságukról is ismert detroiti Alice Cooperhez, The Stoogeshez és MC5-hoz; az angol pub rock színteret és a politikai undergroundot képviselő Mick Farrenhez és a The Deviantshoz; a New York Dollshoz és a hetvenes évek néhány brit „glam rock” illetőleg „art rock” előadójához, például David Bowie-hoz, Garry Glitterhez és a Roxy Musichoz. Megállapítható, hogy más műfajok, mint például a reggae, a funk vagy a rockabilly is hatást gyakoroltak a korai punk rockra.

A punk rock válaszreakció volt a hetvenes évek populáris zenéjére, mindarra, amit a punkok a felszínes diszkózenében, a bombasztikus heavy metalban, progresszív rockban és aréna rockban láttak megtestesülni. A punk elutasította a hatvanas évek hippi ellenkultúrájának maradványait is. Lenézték az olyan együtteseket, amelyek túlélték a hatvanas éveket (például a Jefferson Airplane-t), mivel szerintük a korábban radikális kijelentéseik miatt általuk is tisztelt előadók elbutultak és szégyent hoztak magukra. Erre az egyik leggyakrabban felhozott példa a hetvenes évek közepén a televíziós sörreklámokban szereplő Eric Clapton, aki a hatvanas évek rockzenei ikonjaként szó szerint eladta magát a rendszernek, amellyel korábban szemben állt.

Az ötvenes és hatvanas évek európai szituacionista mozgalma által képviselt kulturális kritika és lázadási stratégiák hatással voltak a brit punk mozgalom első képviselőire, különösen a Sex Pistolsra. A Pistols menedzsere, Malcolm McLaren tanulmányozta a szituacionista elveket, amelyek Vivienne Westwood által öltöttek formát az együttes ruházatában, továbbá feltűntek a Jamie Reid által a számukra készített grafikákon is.

A brit punkmozgalom átvette a Skiffle-től a „csináld magad” attitűdöt, amely a II. világháború után, az 1950-es években bukkant fel Angliában. A brit punk rock megjelenése egybeesett a háború utáni konszenzus időszakának végével, amely megelőzte a thatcherizmust, és szinte az összes együttes munkásságában felbukkan a dühödt társadalmi elidegenedés.

Korai előadók

A punk színtér a Velvet Underground, majd azt követően a Mercer Arts Center környékén megjelenő underground rock szinteret felváltva, 1974-1976 táján kezdett kialakulni New Yorkban, ahol az első együttesek a Max's Kansas City és a CBGB klubokban kezdtek rendszeresen fellépni. A The Mercer színtér 1971-ben jött létre a New York Dolls és a Suicide együttesek által, de 1973-ban váratlanul véget ért, amikor az épület összeomlott. A CBGB és a Max's szinteret a The Ramones, a Television, a Blondie, Johnny Thunders (korábbi New York Dolls tag) és az általa létrehozott Heartbreakers, Richard Hell, a Talking Heads és a The Voidoids alkották. 1976 elejétől, a Punk Magazine első számának megjelenésétől kezdődően ezekre az együttesekre már a „punk” szóval hivatkoztak és mintaként szolgáltak az újabb előadók, például Lou Reed vagy Patti Smith számára (akik aztán az újabb számok címlapjaira kerültek).

Ezidőtájt egy kevésbé ünnepelt, de nem kevésbé jelentős színtér is kialakult Ohióban, amelyet az The Electric Eels, a Devo és a (később, 1975-ben Pere Ubu és The Dead Boys együttesekké átalakuló) Rocket from the Tombs képviseltek.

Máshol is ekkoriban jelentek meg az első punkegyüttesek, például a The Saints az ausztráliai Brisbane-ben, a The Modern Lovers Bostonban, a Sex Pistols Londonban, amelyek néhol a helyi éjszakai klubokban léptek fel, néhol pedig saját törzshelyeket alakítottak ki, ahogyan a The Saints is tette, Brisbane külvárosában. A törzshelyek fellépési lehetőséget nyújtottak és találkozóhelyül szolgáltak az újabb zenészek számára (ahogyan a 100 Club Londonban, a CBGB New Yorkban vagy a The Masque Hollywoodban, amelyek a legelső ismert punk klubokká váltak).

Miközben a londoni együttesek aránylag közepes szintet értek el a korai punk hangzás terén, a helyi punk színtér definiálta és összefoglalta a punk kultúra lényegét. 1975-ben, a New York Dolls feloszlása után, az őket menedzselő Malcolm McLaren visszatért Londonba, ahol megnyitotta a SEX nevű ruházati boltot, amely fontos szerepet játszott a punk öltözködési stílus kialakulásában. Emellett elkezdte menedzselni a The Swankerst, amelyből később létrejött a Sex Pistols. A Bromley Contingent néven ismert csoport, amelybe a rajongók kemény magja tartozott (és amely a többségük otthonául szolgáló külvárosról kapta a nevét) lassan kultuszt teremtett az együttes körül, miközben egyre többfelé fordultak meg az országban.

A punk rock történelmében nagy jelentőségű 1976. július 4-ei Ramones-koncert, amelyen a The Stranglers is fellépett a londoni Roundhouse-ban nagy hatást gyakorolt az angol punk rock színtérre. 1976-ban több Sex Pistols-rajongó is saját együttest alakított, mint például a The Clash, a Siouxsie & the Banshees, a The Adverts, a Generation X, a The Slits és az X-Ray Spex. Később csatlakozott hozzájuk a The Damned (amely a klasszikussá vált „New Rose” kislemezzel debütált), a The Jam, a The Vibrators, a Buzzcocks és a London is.

1976 decemberében a Sex Pistols, a The Clash, a The Damned, és a Johnny Thunders & the Heartbreakers össszeállt az Anarchy Tourra, egy nagy-britanniai koncertsorozatra. A fellépőhelyek tulajdonosai több koncertet is lemondtak, miután a bulvármagazinok és más média szenzációhajhász történeteket kezdtek közölni az együttesekről és rajongóikról. A punk rock az Egyesült Királyságban egy, a Thames Today által elhíresztelt televíziós botrány kapcsán vált ismertté, melynek során a Sex Pistols gitárosa, Steve Jones egy londoni tévécsatornán élő adásban szidalmazta a műsorvezetőt, Bill Grundyt.

Az első punk rock témájú könyvek között megjelent The Boy Looked at Johnny (melynek szerzői Julie Burchill és Tony Parsons voltak), a punk rock mozgalmat már befejezettnek tekintette – a könyv alcíme: The Obituary of Rock and Roll („A Rock and Roll gyászjelentése”) volt. A cím idézetként felbukkan az egyik dal szövegében Patti Smith 1975-ös Horses című albumán.

1977-ben a korábbiak hatására a punkegyüttesek újabb hulláma jelent meg. Köztük volt a The Misfits (New Jersey-ből), a The Exploited (Skóciából), a GBH (Angliából) a Black Flag (Los Angelesből), a Stiff Little Fingers (Észak-Írországból), és a Crass (Essexből), akik új útra terelték a punk rock hangzást, megteremtve a hardcore punk műfaj alapjait.

Az Egyesült Királyságban a punkra a jamaicai reggae és a ska is hatást gyakorolt, amely a The Clash és a The Slits zenéjében is tükröződött. Az 1970-es évek végére a punk nyújtott alapot a ska mozgalom újraéledésének (2 Tone), olyan együttesek által, mint a The Beat (amely az USA-ban The English Beat néven ismert), a The Specials, a Madness és a The Selecter.

A punk fokozatosan alakult egyre változatosabbá, az olyan együttesek tevékenysége révén, mint a The Clash, akik más underground zenei irányzatokból mint a ska és a rockabilly vagy akár a dzsesszből is ihletet merítettek. Üzenete azonban nem változott; továbbra is felforgató, ellenkulturális, lázító, politikailag elfogult és gyakran anarchista maradt. A punk rock olyan problémákkal foglalkozik, mint a társadalommal való szembenállás, az alsóbb osztályok elnyomottsága vagy egy nukleáris háború kirobbanásának veszélye. Gyakran személyes, de nem kevésbé krikitkus: sok dal szól az egyén személyes problémáiról, mint a munkanélküliség vagy az érzelmi és mentális gondok (például depresszió). A punk rock azt kívánja közölni a társadalommal, hogy nincs minden rendben és nincs egyenlőség.

A punk rock alműfajai

A hetvenes és a nyolcvanas évek között a punk rockból több, a műfajt sajátos módon értelmező alműfaj nőtte ki magát.

Az Egyesült Államokban feltűnt a hardcore punk, amely gyors, agresszív tempójáról és politikai témájú dalszövegeiről ismerhető fel. Olyan előadók által jelent meg, mint a Dead Kennedys, a Black Flag, a Bad Brains, a The Descendents, a korai Replacements és a The Germs, s olyanok által formálódott mozgalommá, mint a Minor Threat, a Minutemen a Hüsker Dü és mások. New Yorkban nagy hardcore színtér jött létre az Agnostic Front, a The Cro-Mags, a Murphy's Law, a Sick of it All és a Gorilla Biscuits vezetésével. Ekkoriban alakult ki a skate punk, és a straight edge alműfaj is.

Eközben az Egyesült Királyságban, különféle post-punk együttesek jelentek meg, például Joy Division, Throbbing Gristle, Gang of Four, Siouxsie & the Banshees, Public Image Ltd, Adam and the Ants és a Bow Wow Wow, melyek közül az utolsó négyben megtalálhatók a brit punk rock veteránjai is.

Habár egyes 1980-as évek előtti együtteseket is ide sorolnak be, az Oi! zene valójában csak a nyolcvanas években vált önálló műfajjá. Az elnevezés Garry Bushell újságírótól származik, aki a névadáshoz a Cockney Rejects „Oi! Oi! Oi!” című számát használta fel. A mozgalom jeles képviselői a Cock Sparrer, a Cockney Rejects, a Blitz és a Sham 69.

A Ramones-féle rágógumi-pop hatására formálódó stílusú együttesek dallamos zenéjét és dalszövegeit inkább a humor kísérte, a punkra jellemzőbb nihilizmus és rendszerellenesség helyett. A Ramones, a Buzzcocks, a The Rezillos és a Generation X a későbbi pop punk alműfaj megalapítóinak is tekinthetők.

A punk rock története Magyarországon

A punk mozgalom hazai megjelenése 1978-ra tehető. Az első együtteseket főként középiskolás fiatalok alakították meg a nyugati előadók, például az angol Sex Pistols hatására. A CPg, az ETA, a Kretens, a Tizedes meg a többiek, a QSS és egyéb, dalszövegeikben a szocialista diktatúrát bíráló előadók tevékenységét a pártállam nem nézte jó szemmel. Lemezkiadásra nem volt lehetőségük, házi körülmények között vagy koncertjeiken felvett zenéjük többnyire magnókazettákon terjedt kézről-kézre.

1983-ban a rendszert nyíltan becsmérlő CPg-t, amelyet a sajtóban igyekeztek az ekkoriban megjelenő rasszista skinhead mozgalommal is összefüggésbe hozni, közösség elleni izgatás vádjával bíróság elé állították és tagjait – a fiatalkorú basszusgitáros kivételével – letöltendő börtönbüntetésre ítélték, hogy ezzel példát statuáljanak mindenki számára. Kevésbé ismeretes, hogy 1984-ben egy Közellenség nevű együttes is hasonló sorsa jutott, rögtön az első (félbeszakított) koncertje után. 1985 táján a rendszer már kevésbé volt szigorú (habár az időközben szigorúan titkos minősítés alól feloldott dokumentumok szerint a mozgalom tagjaival kapcsolatban a hatóságok továbbra is adatokat gyűjtöttek, illetve esetenként nyomozást is folytattak), a Kretens még egy külföldi turnéra is lehetőséget kapott, melynek sikere bizonyíték arra, hogy tehetség terén a hazai punk zenészek sem feltétlenül maradtak el külföldi társaiktól.

A punk első hullámának az 1990-es rendszerváltás vetett véget. Az időközben felnőtté vált első generációs punkok ezután többnyire felhagytak a zenéléssel, bár némelyik együttes nagyjából egy évtized múltán ismét összeállt egy-egy nosztalgiakoncert erejéig. A kilencvenes években bekövetkezett a mozgalom ideológiai átalakulása, mivel új ellenfélre talált a globalizmus és a fogyasztói társadalom képében. A mai magyar punkegyüttesek közé tartozik az Alvin és a mókusok, Auróra, a Kretens, a Rózsaszín Pitbull, a Bankrupt, a Hatóságilag TILOS, a Prosectura, a Hátsó Szándék, a HétköznaPICSAlódások, a Fiend Club (The Misfits tribute band). Eközben az underground kitermelte punkon belüli ellenzéket is (, Csermanek Lakótelep, Das kapital, A Csinovnyik halála, Csók és Könny, Tekintetes Úr, Büdösök stb), melyek a 80-as évek megközelítési módját próbálják alkalmazni a jelen problémáira.

Örökség és aktuális fejlődési utak

Az underground punk mozgalom az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában számtalan olyan együttest termelt ki magából, melyek a punk rock hangzást vagy az ahhoz kapcsolódó szellemiséget és a csináld magad etikát felhasználva valami egészen mást hoztak létre. Az 1980-as évek végére ezek az együttesek teljesen eltávolodtak punk elődeiktől, és megalkották az alternatív rockot. Az olyan alternatív együttesek, mint a Sonic Youth és a Pixies egyre nagyobb közönséget értek el, a kiadók pedig egyre nagyobb hasznot nyertek az undergroundból, amelyből 10 év alatt kinőttek.

1991-ben a Nirvana Nevermind című albuma óriási üzleti sikert ért el. A Nirvana a punkot tartotta a legfontosabb ötletadó forrásának. Habár saját stílusukat punk rocknak definiálták és számos punk ikonért síkra szálltak (ahogyan azt az alternatív rock együttesek is tették), a Nirvana zenéje mégis ugyanolyan volt, mint a garázs vagy indie rock és a heavy metal egyes változatai, amelyek évtizedeken át léteztek. A Nirvana sikere indította be az alternatív rock kirobbanását, amely az 1980-as évek végéig szinte ismeretlenül létezett, és hozzásegítette ahhoz, hogy a részévé váljon a kilencvenes évek popzenéjének. Az 1991: The Year Punk Broke című film dokumentálja a rock zene rajongók ízlésének változását, példaként hozva fel a Nirvana-t, a Dinosaur Jr-t és a Sonic Youthot.

Az 1990-es évek közepére egy új punk változatnak tekinthető mozgalom került be a zene főáramába. Színtere a kaliforniai Berkeleyben levő Gilman Street 924-ben koncentrálódott és olyan együttesek alkották, mint az Operation Ivy, a Green Day és a (részben volt Operation Ivy-tagokból álló) Rancid, amelyekhez később csatlakozott az AFI is. A Bad Religion gitárosa, Brett Gurewitz által alapított Epitaph Records nevű független kiadó megalkotta a „skate punk” bázisát, melyhez csatlakozott többek közt a The Offspring, a Pennywise, a NOFX és a The Suicide Machines.

Az együttesek egy része folyamatosan váltogatta a kiadókat, némelyikük pedig az átlag zenekedvelők számára könnyebben befogadható pop stílusú zenét kezdett játszani, amely üzleti sikert hozott. Az 1990-es évek végén a ska punk ismét újraéledt. Ez a folyamat a 2000-es években is folytatódott, olyan együttesek által, mint a Streetlight Manifesto, a Reel Big Fish és a Less Than Jake.

Az alternatív rock üzleti sikere megnyitotta az utat egy új stílus, a pop punk számára, amelyet a sajtó „áruházi punknak” is nevezett; ez az irányzat a főáramban is komoly eredményeket ért el. A Blink-182, a Good Charlotte, a Sum 41, és mások felbukkantak az MTV-n és más média orgánumokban is. A 90-es évek végére a punk már annyira beépült a nyugati kultúrába. hogy ezen profitorientált együttesekre gyakran csak úgy hivatkoztak, mint „lázadókra”, fokozva ezzel a punk rockerek nagy kiadókkal és MTV-vel szembeni ellenszenvét, ugyanis ezeket az együtteseket épp az a rendszer vásárolta fel, amely ellen a mozgalom elindulása óta tiltakozott (habár a műfaj úttörői még jelentettek meg lemezeket a nagy kiadóknál is), így nem a punk igazi arcát mutatták meg. A vita a modern „pop punk” népszerűségéről folytatódott az eredetiséget és hitelességet kereső fiatal punkgeneráció tagjai között a 2000-es években, miközben a Green Day Grammy-díjat nyert és ezzel szupersztár státuszúvá vált.
 

Steve Jones (Sex Pistols)

Születés / Halálozási dátum: 
1955. szeptember 03. szombat
Születési hely: 
London - Anglia
punk rock
Zenekar: 
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

Stephen Philip "Steve" Jones (London, 1955. szeptember 3.) angol rockgitáros, énekes és színész; a Sex Pistols punkegyüttes alapítótagjaként és gitárosaként vált ismertté.

Gyermekkora

Jone London Hammersmith városrészében született, itt nevelték fel nagyszülei és fiatal édesanyja, aki fodrászként dolgozott. Ezt követően Shepherd's Bush-ba költözött. Egyke volt, édesapja, Don Jarvis, amatőr bokszoló, Steve kétéves korában elhagyta a családot. Egy évet töltött vizsgálati fogságban, ami állítása szerint jobb volt, mint otthon lenni, és a Sex Pistols mentette meg a bűnöző élettől.

Gyermekkorában hatással volt rá az Iggy & The Stooges, valamint a glam rock képviselői, mint a Roxy Music és David Bowie.

Zenei pályafutása

Jones az 1970-es évek elejént Paul Cookkal és Wally Nightingale-lel megalapította a The Strandet. A The Strand a Sex Pistols előfutára volt, Jones itt tanulta meg a gitározás alapjait. Az 1970-es évek közepén megváltak Nightingale-től, ekkort felvették a The Swankers nevet.

1975-ben Paul Cookkal és Glen Matlockkal megalapította a Sex Pistolst. Később csatlakozott hozzájuk John Lydon. Jones magától tanult meg gitározni, eleinte Gibson Les Paul gitárokon játszott. Általában egy krémszínű Gibson Les Paul Custom-ön játszott, amelyet a The Filth and the Fury szerint Mick Ronsontól lopott el egy David Bowie koncerten.

A Never Mind the Bollocks, Here's the Sex Pistols munkálatai során nemcsak szólógitáron játszott, de a basszussáv nagy részét is ő játszotta fel, mivel Sid Vicious képtelen volt megfelelően basszusgitározni. Az album felvételein Glen Matlock is hallható.

A Sex Pistols rajongóinak körében a fejére tett zsebkendőjéről és hullámosított hajáról vált ismertté. Johnny Rottennal együtt ki nem állhatta Sid Vicious barátnőjét, Nancy Spungent. 1976. december 1-jén Bill Grundy Today műsorában nyilvánosan káromkodott, ezzel nagy port kavart és az együttes egyből ismert lett.

A Sex Pistols 1978-as feloszlása után Jones és Paul Cook dobos megalapították a The Professionals-t. Egy albumuk jelent meg, az I Didn't See It Coming. Az együttes története egy súlyos autóbaleset után ért véget. Jones 1982 és 1985 között a Chequered Past tagja volt. 1984-ben kiadták az együttes nevét viselő egyetlen albumukat.

Jones ezután Johnny Thunder So Alone című albumán működött közre Paul Cookkal.

Egy ideig a Siouxsie and the Banshees is meg szerette volna szerezni Jonest, de közreműködésükből csak néhány stúdiófelvétel született. Jones ezután több előadóval együtt dolgozott: Thin Lizzy, Joan Jett, Kraut, Adam Ant, Bob Dylan, Iggy Pop, Andy Taylor, Megadeth és a Neurotic Outsiders. Az 1980-as években szólókarrierbe kezdett. Két albumot adott ki, a Mercyt és a Fire and Gasoline-t.

Jones szerepelt a Roseanne TV-sorozat egyik epizódjában. Korábban szerepelt a The Great Rock 'n' Roll Swindle és a Ladies and Gentlemen, The Fabulous Stains filmekben.

1992-ben rögzítették a Fantasy 7 (F7) projektet, mely máig kiadatlan maradt. Több koncertet adtak Los Angelesben és Dél-Amerikában Mark McCoy énekessel.

1995-ben Jones játszott a P együttes egyetlen kiadott lemezén. Az albumon szerepelt Gibby Haynes a Butthole Surfers-ből, valamint Johnny Depp.

1996-ban megalapította a Neurotic Outsiders együttest, melynek egyetlen albuma jelent meg. Jones közreműködött az Insane Clown Posse The Great Milenko albumán. Ezt követően Jones producerként tevékenykedett, a Buckcherry és az American Pearl debütáló lemezének munkálatait is ő irányította.

Részt vett a Sex Pistols egyesülésében. 2007. folyamán öt koncertet adtak. Jones Los Angelesben él, a Hollywood United F.C. tagja.

2008-ban több fesztiválon is fellépett a Sex Pistols-szal. 2012 májusában szerepelt Craig Ferguson esti műsorában.

Jonesy's Jukebox

2004 februárjában útjára indult Jones rádióműsora a Jonesy's Jukebox az Indie 103.1 FM rádión. A műsor alapötlete az, hogy Jones bármit megtehet a rádió vezetésének befolyása nélkül.

Jones saját CD-kollekciójából állítja össze a dallistákat és meginterjúvolja a szórakoztatóipar képviselőit. Jones egy akusztikus gitáron gyakran improvizált dalokat az adott beszélgetés témájára. Neves vendégei között volt Johnny Ramone, Brian Wilson, Pete Townshend, Iggy Pop, Robert Plant, Gary Oldman és Johnny Rotten. A zenész vendégek gyakran adtak elő dalokat Jonesszal.

A Jonesy's Jukebox utolsó adására az Indie 103.1-en 2009. január 14-én került sor; a műsort a KROQ vette át 2010 októberében.

2009-ben a BBC Radio 6 Music-on vezetett öt vasárnapi műsort A Month of Sundays with Steve Jones címmel. 2009 decemberében a műsorokat megismételték az IAmRogue.com internetes rádión.

Tovább a Sex Pistols oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Sex Pistols - God Save The Queen
https://www.youtube.com/watch?v=yqrAPOZxgzU
Sex Pistols - Anarchy In The UK
https://www.youtube.com/watch?v=LOy8zvmIgvo
Sex Pistols - C'mon Everybody
https://www.youtube.com/watch?v=1DFDx1Skv5k
Sex Pistols - Pretty Vacant
https://www.youtube.com/watch?v=zmHhB9zV_rQ
Sex Pistols - Holidays In The Sun
https://www.youtube.com/watch?v=227m9lw5CcI

Johnny Rotten (Sex Pistols)

Születés / Halálozási dátum: 
1956. január 31. kedd
Születési hely: 
London - Anglia
punk rock
Zenekar: 
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

John Joseph Lydon (London, 1956. január 31.), művésznevén Johnny Rotten, angol énekes-dalszerző és műsorvezető. Leginkább a Sex Pistols punkegyüttes énekeseként ismert (1975–1978). A Public Image Ltd (PiL) posztpunk együttes énekese és alapítója. Pályafutása során Lydon több vitatott kijelentést tett a brit királyi családról és más témákról. Az 1980-as évek mozgalmának feltámadása Lydont ikonná tette a Sex Pistols-szal elért eredményei miatt. A Q magazin megjegyezte: „valahogy elérte, hogy nemzeti kinccsé váljon.”

Lydont saját maga létrehozott megjelenése és öltözködési stílusa miatt kérte fel Malcolm McLaren menedzser, hogy legyen a Sex Pistols énekese. A Pistolsszel olyan slágereket szerzett, mint az Anarchy in the U.K., a God Save the Queen és a Holidays in the Sun. A dalaik mondanivalója miatt Nagy-Britanniában „kitört az utolsó és egyben legnagyobb zenei alapú morális zűrzavar”. Az együttes nemzeti felháborodást váltott ki, a média tiltakozott Lydon dalszövegei és bohóckodásaik, köztük az élő adásban való káromkodásuk ellen. Az együttes gyakori szereplése miatt a médiában, Lydont széles körben a punk mozgalom vezéralakjának tartották, habár ezt a nézetet a punk mozgalom tagjai nem osztották. Az együttes negatív fogadtatása ellenére mára a popzene történetének egyik legfontosabb együttesévé váltak.

Lydon 1978-ban lépett ki a Sex Pistols-ból, majd megalapította saját együttesét, a Public Image Ltd-t. A zenekar sokkal kísérletezőbb volt, „vitathatatlanul az első posztrock együttes” volt. Habár a Pistols kereskedelmi sikerét nem közelítették meg, az együttes nyolc lemezt és rengeteg kislemezt adott ki, köztük a Public Image, Death Disco és Rise dalokat. 1993-ban szünetre vonultak, 2009-ben alakultak újra. Az elmúlt években Lydon több televíziós műsor házigazdája volt az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és Belgiumban. 1993-ban megírta önéletrajzát, amely magyarul Rotten - Íreknek, feketéknek, kutyáknak tilos! - Legendák élve vagy halva címmel jelent meg. A Public Image Ltd szünetelése alatt több szólómunkája is megjelent, köztük az 1997-es Psycho's Path album.

Gyermekkora

John Lydon 1956. január 31-én született Londonban. Szülei, John Christopher és Eileen Lydon ír munkásosztálybeli bevándorlók voltak. A család egy kétszobás viktoriánus lakásban lakott Észak-London Holloway részében. Akkoriban a terület elszegényedett volt, magas bűnözési rátával. A lakosság főleg ír és jamaikai bevándorlókból állt. Lydon a nyári szüneteket Cork megyében töltötte, édesanyja szülőföldjén, ahol kigúnyolták angol akcentusa miatt. Ezzel az előítélettel állítása szerint még ma is találkozik, annak ellenére, hogy ír útlevele van. John volt a legidősebb a négy fiúgyerek közül, édesanyja gyakori betegeskedése miatt ő törődött az öccseivel. Gyerekként egy ipari terület szélén élt, barátaival sokat játszottak a gyárakban, amikor azok bezártak. Tagja volt az egyik helyi gyerekbandának, gyakran keveredett verekedésbe más bandákkal. Önmagát „nagyon félénk, visszahúzódó” gyereknek írja le. Gyűlölt iskolába járni.

Hétéves korában egy teljes évig kórházban kezelték agyhártyagyulladással. A kezelés alatt hallucinációktól, hányingerrel és fejfájással küzdött. A gyógyítás során folyadékot vettek a gerincéből, ami tartós gerincferdülést okozott. Az agyhártyagyulladás következtében alakult ki a „Lydon-tekintet”. Elmondása szerint a tapasztalat volt „az első lépés Rottenhez”.

Édesapja gyakran a családtól távol dolgozott építkezéstől olajfúrókig. Lydon 10 évesen kezdett el dolgozni mint minitaxi-diszpécser. Itt egy évet töltött, amíg a család anyagi problémákkal küzdött. Utálta a középiskoláját, az islingtoni St William of York Katolikus Iskolát, ahol terrorizálták, de 14 vagy 15 évesen véget vetett ennek és elkezdett küzdeni a tanárok természete ellen. Szerinte ők arra bíztatták a gyerekeket, hogy legyenek egyformák, és legyenek azok ellen, akik kilógnak a sorból. Az O-tesztek teljesítése után vitába keveredett az apjával, akinek nem tetszett Lydon hosszú haja. Lydon beleegyezett, hogy levágatja, de lázadásból nemcsak levágatta, hanem zöldre festette. Tizenévesen főleg rockzenekarokat hallgatott, mint a Hawkwind, Captain Beefheart, Alice Cooper és Iggy and the Stooges – ezeket az előadókat édesanyja is szerette, valójában ez zavarba ejtette Lydont. Emellett mainstream előadókat is hallgattak, mint a T. Rexet vagy Gary Glittert.

15 évesen kirúgták az iskolából. Ekkor a Hackney and Kingsway Princeton College állami iskolába került, ahol összebarátkozott John Simon Ritchie-vel, aki Sid Vicious-ként vált ismertté. Lydon adta neki ezt a nevet a szülei hörcsöge után. Lydon és Vicious néhány öregedő hippivel squattingolni kezdtek a gazdag Hampstead területén. Kimaradtak az iskolából, amely messze volt az otthonuktól. Közben nyaranta építkezéseken dolgozott, ebben édesapja is segíteni tudott neki. Később, barátai segítségével, munkát kapott egy játszótéren. Itt fabarkácsolást tanított a gyerekeknek, de kirúgták, miután a szülők panaszt tettek a fura zöldhajúra, akik a gyerekeiket tanította. Lydon és barátai, köztük Vicious, John Gray, Jah Wobble, Dave Crowe és Tony Purcell londoni klubokba kezdtek járni, majd reggae és meleg klubokba. Utóbbit Lydon azért szerette, mert ott „önmagad lehettél, senki nem zavart”.

Zenei pályafutása

1975–1978: Sex Pistols


1975-ben Lydon egyike volt azon fiataloknak, akik gyakran látogatták Malcolm McLaren és Vivienne Westwood boltját, a SEX-et. McLaren akkor tért vissza Amerikából, ahol a New York Dolls protopunk együttessel dolgozott együtt. Angliában elkezdte reklámozni Steve Jones, Glen Matlock és Paul Cook együttesét, a Sex Pistols-t. MyLarent lenyűgözte Lydon rongyos megjelenése és egyedi stílusa, főként narancsszínű haja és módosított Pink Floyd trikója (az együttes tagjainak szemeit Lydon kiszúrta, és az együttes neve főle az Utálom szót írta). Miután bármilyen dallam nélkül elénekelte Alice Cooper I'm Eighteen dalát a bolt zenegépének kíséretében, Lydon lett az együttes énekese.

1977-ben kiadták a God Save the Queen kislemezüket, épp Erzsébet királynő ezüst jubileumának hete alatt. Lydont ekkoriban a dub zene is érdekelte. McLaren állítólag feldühödött, amikor Lydon egy rádióinterjúban megemlített néhány progresszív zenészt mint olyanokat, akik hatással voltak rá.

A Lydon és Glen Matlock közti feszültség egyre nőtt. Ennek a pontos oka nem ismert. Lydon az önéletrajzában Matlockot túl középosztálybelinek írja le, aki „mindig szép dolgokról beszélt, mint a Beatles”. Matlock a saját önéletrajzában az együttesben fellépő feszültséget Matlocknak tulajdonította. Matlock kilépett, és helyére Lydon iskolatársát és barátját, John Simon Ritchie-t ajánlotta. Habár Ritchie teljesen alkalmatlan zenész volt, McLaren bevette az együttesbe, mivel beleillett a Pistols imázsába: sápadt, lesoványodott, tüskés hajú fiatal, szétszaggatott ruhákkal és állandó gúnyos mosollyal. Rotten viccből adta neki a Sid Vicious nevet a hörcsögéről, akinek a neve Sid a gonosz volt (Sid the Vicious). A Kit és Morgan Benson által írt életrajza szerint Ritchie azután kapta a nevét, hogy Sid, a hörcsög megharapta, mire Ritchie felkiáltott: „Sid tényleg gonosz!”

Vicious kaotikus kapcsolata barátnőjével, Nancy Spungen-nel, és egyre jobban elmélyülő heroinfüggősége több súrlódást okozott az együttes tagjaival, főleg Lydonnal; a szarkasztikus megjegyzései gyakran súlyosbították a helyzetet. Lydon végül 1978 januárjában vetett véget a Vicious-időszaknak egy költői kérdéssel: „Éreztétek már úgy, hogy becsaptak?” Nem sokkal később McLaren, Jones és Cook Brazíliába utazott, hogy a korábbi vonatrabló Ronnie Biggs-szel készítsenek felvételeket. Lydon visszautasította, hogy velük menjen, az egész ötletet marhaságnak tartotta. Úgy érezte, hogy hőst szeretnének csinálni egy bűnözőből.

A Sex Pistols felbomlását megörökítette Julian Temple filmje, a The Great Rock 'n' Roll Swindle, amelyben Jones, Cook és Vicious is szerepelt. Matlock csak a már korábban elkészült koncertfelvételeken szerepelt és animált figuraként. Lydon elutasította, hogy bármi köze legyen a filmhez, mivel szerinte McLaren túlságosan beleszólt a filmbe. Habár a Swindle nagy kritikusa lett, évekkel később beleegyezett, hogy Temple rendezze a The Filth and the Fury dokumentumfilmet. A filmbe friss interjúk kerültek az együttes tagjaival. Lydon elcsukló hangon beszélt Vicious hanyatlásáról és haláláról. A Sex Pistols-ról szóló korábbi kiadványokat Lydon elutasította önéletrajzának előszavában. A Rotten szerinte a „lehető legpontosabban írja le a történteket”.

1978–1993: Public Image Ltd (PiL)

1978-ban Lydon megalapította a Public Image Limited (PiL) posztpunk együttest. A PiL 14 éves fennállása alatt Lydon maradt az egyetlen állandó tag. Az együttes kezdetben elért néhány kritikai sikert, főleg 1979-es Metal Box (más néven Second Edition) albumukért. Az indusztriális mozgalom több későbbi képviselőjére nagy hatással voltak, de más előadók is megemlítették őket a Red Hot Chili Peppers-től a Massive Attack-ig.

Az együttes első felállásának tagjai Lydon mellett Jah Wooble basszusgitáros és Keith Leven (ex-Clash) gitáros voltak. Ez a felállás három lemezt adott ki: First Issue (más néven Public Image), Metal Box és Paris in the Spring (koncertlemez). Wobble ekkor kilépett, így a The Flowers of Romance-t már csak Lydon és Levene készítette el. Ezután következett a This Is What You Want... This Is What You Get Martin Atkinsszel a doboknál (ő már a Metal Box és The Flowers of Romance albumokon is közreműködött); az albumon szerepelt az együttes legnagyobb slágere, a This Is Not a Love Song, mely 1983-ban a listák 5. helyéig jutott.

Lydon 1983-ban együtt játszott Harvey Keitellel a Rendőrgyilkos című filmben. Habár a filmet általában bírálták, Lydon alakítását dicsérték. Lydon ezután több filmben feltűnt kisebb szerepekben.

1984-ben Lydon együtt dolgozott a Time Zone-nal az együttes legismertebb kislemezén, a World Destruction-ön. A kislemez a rap rock egyik első példája volt. A kislemezen szerepelt továbbá Bernie Worrell, Nicky Skopelitis és Aïyb Dieng, később mindegyikük közreműködött a PiL Albumán. A lemez (amely ismert Compact Disc és Casette néven is) legtöbb dalát Lydon és Bill Laswell (basszusgitáros és producer) szerezte. A többi közreműködő stúdiózenész volt: Jonas Hellborg, Steve Vai és Ginger Baker. Akárcsak az előző album, ez is tartalmazott egy slágert, az apartheid-ellenes Rise-ot.

1987-ben egy új felállás jött létre Lydonnal, John McGeoch gitárossal (korábban a Magazine, a Siouxsie and the Banshees és a The Armoury Show tagja), Allan Dias basszusgitárossal, Bruce Smith dobossal és Lu Edmundsszal. Ez a felállás készítette el a Happy?-t, és Lu Edmunds kivételével az 1989-es 9-t. 1992-ben Curt Bisquera dobos és Gregg Arreguin csatlakozott Lydonhoz, Diashoz és McGeochhoz a That What Is Not albumra. A lemezen közreműködött a Tower of Power és Jimmie Wood. Lydon, McGeoch és Dias megírták a Criminal dalt a Holtpont filmhez. Az együttes 1993-ban bizonytalan ideig tartó szünetre vonult.

1993–2006: Szólóalbum, önéletrajz és sztárság

1993-ban megjelent Lydon első önéletrajza, a Rotten: No Irish, No Blacks, No Dogs (magyarul Rotten - Íreknek, feketéknek, kutyáknak tilos! - Legendák élve vagy halva címmel jelent meg). A könyv írásában segített Keith és Kent Zimmerman, valamint közreműködött még Paul Cook, Chrissie Hynde, Billy Idol és Don Letts. A könyv Lydon életét dolgozza fel a Sex Pistols széthullásáig. Lydon állítása szerint a könyv „a lehető legközelebb van a valósághoz. Az eseményeket belülről mutatja be. A könyvben szereplő emberek mind ott voltak, és ez a könyv az ő szemszögüket is tartalmazza, csakúgy, mint az enyémet. Ez azt jelenti, hogy az ellentmondások és sértések nem lettek szerkesztve, csakúgy, mint a dicséretek, már ha voltak. Nincs időm hazugságokra és fantáziálásra, neked is így kellene tenned. Élvezd vagy halj meg.” 2005 decemberében Lydon elmondta a Q magazinnak, hogy dolgozik a következő önéletrajzán, mely a PiL-ben töltött éveket mondja majd el.

Az 1990-es évek közepén Lydon a Rotten Day rádióműsor házigazdája volt. A műsor alapötlete az volt, hogy visszanéznek az adott nap történt könnyűzenei eseményeire, melyeket Lydon cinikusan kommentál. A show eredetileg Gimarc könyvét, a Punk Diary 1970–79-t népszerűsítette volna, de Lydon csatlakozása után a 20. század teljes második felének eseményeit érintették.

1997-ben a Virgin Records kiadta Lydon szólólemezét, a Psycho's Path-et. Az összes dalt ő írta, és az egész albumot egyedül rögzítette. A Sun című dalban WC-papír gurigán keresztül énekel. Nem ért el számottevő kereskedelmi sikert, a kritikusok is vegyes érzelmekkel fogadták. Az amerikai kiadáson szerepelt a Leftfield Open Up dalának The Chemical Brothers által újrakevert változata, melyen Lydon énekel. Ez a dal hallható az All Star Baseball 2000 játék menüjében. A dal nagy siker volt az Egyesült Államokban és Angliában is. John Lydon egy további szólóalbumot is rögzített, de ez nem jelent meg. Az egyik dal felkerült a The Best of British £1 Notes válogatásra.

1997 novemberében Lydon szerepelt a Judge Judy műsorban, amely Lydon korábbi turnédobosa, Robert William által benyújtott keresetet tárgyalt (szerződésszegés és testi sértés). Lydon megnyerte a pert, de Judy Sheindlin bírónő nem volt elragadtatva Lydon bohóckodásaitól és többször csendre intette.

2000-ben Lydon a rövid életű VH1-műsor, a Rotten TV házigazdája volt. A műsorban Lydon fanyar megjegyzéseket tett az amerikai politikára és a popkultúrára. Az egyik részben Neil Youngot próbálta megleckéztetni, amiért nem jött el a műsorba. Lydon viccet csinált Young énekstílusából, és megjegyezte, hogy Young királynak kiáltotta ki Johnny Rottent a Hey Hey, My My (Into The Black) című dalban.

2003-ban szerepelt Richard Belzer összeesküvés-elméleteket tárgyaló műsorában, a The Belzer Connection-ben. Az epizód Diana hercegnő halálát tárgyalta. Lydon a Brit királyi család érintettségének feltételezésére így válaszolt: „Ha a királyi család meg akart volna ölni valakit, akkor már rég megszabadultak volna tőlem.” A műsor csak két adást élt meg.

2004 januárjában Lydon részt vett a Celeb vagyok... ments ki innen brit valóságshowban, amely Ausztráliában játszódott. Bebizonyította, hogy még mindig képes sokkolni, a nézőket többször „kibaszott picsáknak” nevezte élő adásban. A TV-csatornához 91 panasz érkezett Lydon nyelvhasználatára.

Egy, a skót Sunday Mirror-nak adott interjújában Lydon elmondta, hogy neki és a feleségének már 1988. december 21. óta halottnak kellene lennie. Hála a felesége sokáig tartó csomagolása által okozott késéseknek lekésték a Pan Am 103-as járatát. Lydon ebben az interjúban elmondta, hogy azért hagyta el a Ments ki innen!-t, mert félt a Pan Am incidens miatt, és a stáb nem volt hajlandó elmondani neki, hogy felesége sikeresen megérkezett-e Ausztráliába. A show első része előtt adott interjújában Lydon „gagyinak” nevezte azt, és a showban töltött idő alatt nem változtatott álláspontján. Több alkalommal fenyegetőzött visszalépéssel. Harminc órával Neil Ruddock távozása után Lydon is elhagyta a műsort tisztázatlan körülmények miatt, habár láthatóan mérges volt egyik társára. Egy brit újság szerint Lydon és Ruddock 100 fontban fogadott, hogy melyikük marad bent tovább. Lydon azt állította, úgy érezte, hogy megnyerte volna a műsort, és ez igazságtalan lett volna a többi hírességgel szemben.

A Celeb vagyok... után egy rovarokról és pókokról szóló dokumentumműsort vezetett a Discovery Channelen John Lydon's Megabugs címmel. A Radio Times „inkább lelkes mint szakértőnek” írta le. Két további műsora volt: a John Lydon Goes Ape, melyben gorillákat keresett Közép-Amerikában, és a John Lydon's Shark Attack, melyben cápákkal úszott Dél-Afrika partjainál.

2005-ben a Reynebeau & Rotten műsorban tűnt fel. Ez egy ötrészes dokumentumsorozat volt a belga Canvas csatornán, melyben Marc Reynebeau belga újságíró Lydon kíséretével járta be Nagy-Britanniát egy Rolls Royce-szal. Amikor megkérdezték, miért pont őt választották, Lydon azt mondta, ő volt a legolcsóbb. A műsor leadása után Lydon elégedetlen volt az utómunkálatokkal. Szerinte a műsor inkább a vicces, bohóckodó oldalát mutatta be, míg a személyes véleményét és filozofikus beszélgetéseit kivágták. Lydon felháborodott azon, hogy a cég a Sex Pistols dalait használta fel anélkül, hogy engedélyt kértek volna az együttes még élő tagjaitól.

Lydon egy rövid műsorral jelentkezett a Current TV-n, melyben reagált a The Doors billentyűsének, Ray Manzarek műsorára. Manzarek azt tanácsolta a fiataloknak, hogy „szard el az agyadat”. Főleg a 25 éves nőkhöz szólt, mert „nem tart már sokáig”. Lydon válogatott szavakkal kritizálta Manzareket, és a fiataloknak elmondta, a lehető legjobb, amit tehetnek, hogy tanulnak, mert a tudás ingyenes. 2008-ban Lydon egy Country Life vaj-reklámban szerepelt a brit TV-ben. Emiatt többen kritizálták, mondván eladta megát.

Lydon azzal védte döntését, hogy szüksége volt a pénzre a Public Image Ltd újraalapításához. A reklám eredményesnek bizonyult, a gyártó eladásai 85%-kal nőttek a következő negyedévben, amit a médiában Lydon szereplésének tulajdonítottak.

2006–2009: Újra együtt a Sex Pistols

Habár Lydon évekig tagadta, hogy a Sex Pistols még valaha összeállna, az 1990-es évek alatt (basszusgitáron Matlockkal) több koncertet is adtak. 2004-ben Lydon nyilvánosan megtiltotta, hogy a Sex Pistols bármelyik dala felkerüljön a Rhino Records No Thanks!: The 70s Punk Rebellion box setjére. 2006-ban az együttest beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, de megtagadták, hogy részt vegyenek a ceremónián vagy elismerjék a kitüntetést. Véleményük szerint a múzeum ellene van mindannak, amit az együttes képviselt.

2007 júniusában Lydon, Jones és Cook újra felvette a Pretty Vacant-öt egy Los Angeles-i stúdióban a Skate játékhoz. Még abban a hónapban Lydon úgy nyilatkozott, hogy lehet, hogy a Sex Pistols ad néhány koncertet karácsony környékén. A Guitar Hero III játékhoz újra felvették az Anarchy in the U.K.-t.

Szeptemberben Lydon bejelentette, hogy a Sex Pistols 2007. november 8-án ad egy koncertet a Brixton Academy-ben a Never Mind the Bollocks megjelenésének 30. évfordulója alkalmából. Az érdeklődés miatt négy további koncertet tartottak, valamint felléptek Manchesterben és Glasgowban. 2008 nyara során felléptek az Isle of Wight, Peace & Love, Electric Picnic, Lokerse Feesten, Live at Loch Lomond, Open'er, Paredes de Coura, Traffic Free, EXIT és Sziget fesztiválokon.

2009–napjainkig: A PiL egyesül

2009 szeptemberében bejelentették, hogy a PiL (Bruce Smith-szel és Lu Edmond-szal) egyesül néhány karácsonyi koncertre az Egyesült Királyságban. Az egyesülést Lydon egy reklámból szerzett bevételéből finanszírozta.

Magánélete

Lydon házas, felesége Nora Forster, egy német kiadó örököse. Ő a mostohaapja Forster lányának, Ari Upnak, aki 2010-es haláláig a The Slits posztpunk-együttes énekese volt. Lydon Los Angelesben él. A szülei római katolikus hitben nevelték fel Lydont és testvéreit, de Lydon „sosem gondolta, hogy az Istennek köze van ennek az életnek nevezett lehangoló létezéshez”.

Lydon iskolás kora óta nagy rajongója Oscar Wilde-nak: „kibaszott zseniális volt, amit csinált. Micsoda hozzáállás az élethez! ... Belőle lett a legnagyobb fószer a Földön, egy olyan időben, amikor ez elfogadhatatlan volt. Micsoda zseni!”

Politikai és társadalmi kritikája

Amióta csak ismert, Lydon a brit politika és társadalom éles bírálója. Mivel a munkásosztályból származik, erősen ellenzi az osztályrendszer. Szerinte a magániskolák „kis sznobokat képez. A felsőbbrendűségre tanítják őket, ami a halál csókja... Teljesen elszarják az életüket.” Bírálja a felsőbb osztályokat, szerinte ők „a népességen élősködnek, miközben a barátaik segítenek nekik”, de a munkásosztályt is többször kritizálta, őket így írja le: „Lusták vagyunk, semmire sem jó rohadékok, tökéletes munkakerülők, [akik] sosem vállalnak felelősséget a saját életükért, és ez az, amiért örökre el leszünk taposva.” Az iskolai megkülönböztetés minden formáját ellenzi, nemcsak a magán- és állami intézmények esetében, de a nem koedukált iskoláknál is; „Semmi értelme sincs. Sokkal jobb, ha vannak a környezetben lányok is. Sokkal többet tanulsz, mert a változatosság érdekesebbé teszi a dolgokat.”

Az északír-konfliktusban harcoló félkatonai szervezetek ellen is felszólalt, megjegyezte, hogy mind az IRA, mind pedig az UDA „olyan, mint két mafia szervezet, akik egymást öldösik... Mindeketten kilövik a zsaroló rakétáikat és vég nélkül gyötrik az embereket.” Szerinte „Az észak írországi probléma egy borzasztó dolog, és csak a nem érintettek közönyössége az, ami fenntartja”, de a legfőbb kiváltó oka szerinte kétségtelenül a brit kormány kizsákmányoló hozzáállása volt.

Tovább Sex Pistols oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Sex Pistols - God Save The Queen
https://www.youtube.com/watch?v=yqrAPOZxgzU
Sex Pistols - Anarchy In The UK
https://www.youtube.com/watch?v=LOy8zvmIgvo
Sex Pistols - C'mon Everybody
https://www.youtube.com/watch?v=1DFDx1Skv5k
Sex Pistols - Pretty Vacant
https://www.youtube.com/watch?v=zmHhB9zV_rQ
Sex Pistols - Holidays In The Sun
https://www.youtube.com/watch?v=227m9lw5CcI

Sid Vicious (Sex Pistols)

Születés / Halálozási dátum: 
1957. május 10. péntek - 1979. február 02. péntek
Születési hely: 
Lewisham - Anglia
punk rock
Zenekar: 
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

Sid Vicious (született John Simon Ritchie; Lewisham, 1957. május 10. – New York City, 1979. február 2.) angol zenész, a Sex Pistols punkegyüttes basszusgitárosaként vált ismertté. 2006-ban posztumusz bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be a Sex Pistols tagjaként, annak ellenére, hogy a zenéről lényegében fogalma sem volt, basszusgitárosi ténykedése egy elvárható minimum szintet sem ütött meg. 2009-ben egy felmérésen minden idők legvitatottabb zenészének szavazták meg.

Gyermekkora

John Simon Ritchie Lewishamben született John Ritchie és Anne McDonald gyermekeként. Az anyja hamar abbahagyta tanulmányait és csatlakozott a légierőhöz ahol megismerkedett jövendőbelijével. Az apja a Buckhingam palota őrzője és egy londoni jazz klubban játszott harsonán. John születése után ő és az anyja elköltöztek Ibizára, ahova apjának is követni kellett volna őket, a köztes időben pedig havonta küldött volna nekik csekkeket. Miután egy sem érkezett meg, Anne rájött, hogy férje nem megy utánuk. Anne 1965-ben hozzáment Christopher Beverleyhez, mielőtt visszaköltöztek volna Kentbe. John felvette a mostohaapja nevét és az emberek John Beverley néven ismerték.

John mostohaapja fél évvel később meghalt rákban. 1968-tól John és az anyja egy bérlakásban éltek Tunbridge Wellsben, ahol John a Sandown Court iskolába járt. 1971-ben a kelet-londoni Hackney-be költöztek. Rövid ideig Somersetben is éltek.

Ritchie először 1973-ban találkozott John Lydonnal, ekkor mindketten a Hackney Technical College tanulói voltak. Lydon Ritchie-t David Bowie rajongónak és pozőrnek írta le.

17 éves korára Ritchie már gyakran kószált Londonban. Egyik kedvenc helye Malcolm McLaren és Vivienne Westwood akkor még kevéssé ismert boltja, a SEX volt. Itt ismerkedett meg Chrissie Hynde-t, még mielőtt az megalapította volna a Pretenders együttest. Habár Hynde legalább öt évvel idősebb volt tőle, megpróbálta meggyőzni Ritchie-t, hogy lépjen vele álházasságba, hogy munkaengedélyt kapjon.

John a „Sid Vicious” nevet a legenda szerint John Lydontól kapta, annak hörcsöge, Sid után. A hörcsög megharapta Ritchie-t aki így kiáltott fel: „Sid is really vicious!” (Sid nagyon gonosz!). Lydon az állatot „a világ legpuhább, legszőrösebb és leggazosabb dolgának” nevezte. Akkoriban Ritchie Lydonnal, John Joseph Wardle-lel (Jah Wooble) és John Gray-jel barátkozott, négyüket a „Négy John”-ként ismerték.

John Lydon szerint ők ketten sokat „koldultak”: Alice Cooper dalokat adtak elő, Lydon énekelt, Sid pedig csörgődobon játszott. Az emberek azért adtak nekik pénzt, hogy hagyják abba. Egyszer egy férfi három shillinget adott nekik, mire ők táncolni kezdtek.

Dennis Morris, a Sex Pistols fényképésze szerint John „a szíve mélyén félénk személy” volt. Mindamellett rátámadt Nick Kentre, az NME újságírójára. Egy másik alkalommal megfenyegette a BBC egyik DJ-jét, Bob Harrist.

Zenei pályafutása

The Flowers of Romance és a The Banshees


Vicious 1976-ban kezdte zenei karriertjé a The Flowers of Romance tagjaként. A Siouxsie and the Banshees első koncertjén ő dobolt. A The Damned állítása szerint Vicious és Dave Vanien között kellett dönteniük az énekesi posztra, de Sid nem ment el a meghallgatásra.

Sex Pistols

Több kiadvány (mint például John Savage England's Dreaming könyve) és film szerint (The Filth and the Fury) Vicioust Glen Matlock 1977. februári távozása után kérték fel, hogy legyen a Sex Pistols basszusgitárosa, mivel minden koncertjükön ott volt. Malcolm McLaren menedzser megjegyezte: „ha Johnny Rotten a punk hangja, akkor Vicious a hozzáállása”.

McLaren azt is többször elmondta, hogy ha hamarabb találkozott volna Vicious-szel, akkor ő lett volna a Sex Pistols frontembere, mivel mindenki másnál nagyobb karizmával rendelkezett. Vad külseje és allűrjei is alkalmassá tették a feladatra. Körmeit gyakran lilára festette, megjelenése és kiállása a punk elengedhetetlen része lett. Első koncertjére a Sex Pistols-szal 1977. április 3-án került sor. Zenei hiányosságát ellensúlyozta karizmájával, sértegette a közönséget, önmagát pedig többször megvágta. Az együttes amerikai turnéja során az „Adjatok egy fixet” szavakat karcolta a mellkasába. Az együttes Longhorn Ballroom-i koncertjén a tömegbe köpött, a közönség soraiban álló „cowboyokat” pedig kigúnyolta.

1977 márciusában találkozott Nancy Spungen-nel; elkezdtek járni. Kapcsolatuk teljesen tönkretette őket és az együttest. Az 1978. január 14-ei koncert után a Sex Pistols feloszlott.

Szólókarrier

Vicious szólókarrierbe kezdett, „menedzsere” Spungen lett. Legtöbb koncertjét a New York-i Max's Kansas City nevű szórakozóhelyen adta, szólóelőadóként is itt lépett fel utoljára.

Zenei képessége

Vicious basszusgitárosi képességeit sokszor megkérdőjelezték. A Guitar Hero III-hoz készített interjújában Steve Jones-t megkérdezték, miért ő játszot basszusgitáron a Never Mind the Bollocks, Here's the Sex Pistols albumon. Jones így válaszolt: „Sid sárgasággal volt kórházban, úgyhogy nem tudott játszani. Nem mintha egyébként képes lett volna rá.” Sid egyedül a Bodies felvételein működött közre. Egyszer megkérte Lemmyt, hogy tanítsa őt meg – „Nem tudok basszusgitározni”, mondta, erre Lemmy a következőt válaszolta: „Tudom”. Egy későbbi interjú során, amikor megkérdezték Lemmyt, hogy igaz-e ez a történet, Lemmy igennel válaszolt és megjegyezte: „Amikor meghalt sem tudott basszusgitározni”.

Paul Cook szerint Vicious csatlakozása és Nancyvel való megismerkedése között nagyon keményen tanult basszusgitározni. Viv Albertine is védelmébe vette Vicioust, mondván: „egy este Sid ébren maradt eg Ramones-albummal és a basszusgitárjával, reggelre pedig már tudott játszani. Nagyon gyorsan tanult.” Az utolsó Sex Pistols koncertre Sid egy megfelelő szintre fejlesztette játékát, ahogy azt a koncert felvételei is bizonyítják.

Nancy Spungen halála

1978. október 12-én reggel Vicious egy átdrogozott éjszaka után holtan találta Nancy Spungent a Chelsea Hotelben található szobájuk fürdőszobájában. Spungennel egyetlen hasi szúrás végzett, melynek következtében elvérzett. A gyilkos fegyvert Vicious vette, és ugyanolyan volt, mint amilyet Stiv Bators kapott Dee Dee Ramone-tól. Dee Dee akkori felesége, Vera King Ramone szerint Sid azután vette meg a kést, hogy látta Stivét.[ Vicioust letartóztatták és gyilkossággal vádolták. Elismerte, hogy este veszekedtek, de az azt követő eseményekről egymásnak ellentmondó verziókat mondott: „Sosem szúrtam le. Szerettem őt, de ő úgy bánt velem, mint a szarral.”; később azt állította, hogy nem emlékezett rá, és Spungen a vita egy pillanatában beleesett a késbe.

Nancy halálának éjjelén egy parti volt a hotelszobában. A pletykák szerint Nancy rengeteg pénzt mutogatott. Amikor másnap megtalálták, a pénz eltűnt, akárcsak Sid kése. A parti résztvevői közül senki nem tudta bizonyítani, hogy mi történt.

Október 22-én, tíz nappal Spungen halála után Vicious megpróbált végezni magával (felvágta az ereit), így a Bellevue kórházba szállították. Veszekedésbe keveredett Todd Smith-szel, ezt követően testi sértéssel vádolták. 1978. december 9-én letartóztatták és 55 napra a Riker Island-i börtönbe zárták. 1979. február 1-jén szabadult óvadék ellenében.

Az óvadékot eredetileg félmillió dollárban állapították meg, az ügyvédje azonban elérte, hogy csökkentsék az összeget. Malcolm McLaren megpróbálta összegyűjteni a pénzt, amit végül a Virgin Records fizetett ki.

A Spungen gyilkosságát érintő egyik elmélet betörést feltételez. Eszerint egy rosszul sikerült drogüzlet következtében került sor a gyilkosságra, melyben Rockets Redglare, későbbi humorista is érintett volt. Redglare a vádakat egészen haláláig tagadta. Állítása szerint egy másik díler már korábban elment a partiról, hogy több drogot hozzon, és csak Redglare távozása után tért vissza. Miután Vicioust kiütve találta, megpróbálta ellopni a maradék drogot, ekkor került összetűzésbe Spungennel.

Halála

1979. február 2-án este egy kis összejövetelen ünnepelték Vicious szabadulását új barátnője, Michele Robinson lakásán. Vicious tiszta volt, elvonókúrán vett részt, a szervezetét megtisztították a herointól. Az édesanyja azonban (aki maga is függő volt) szerzett heroint Robinson kérése ellenére. A drogot Peter Kodick hozta, és egy darabig ottmaradt. Vicious éjjel túladagolta magát, de aki csak ott volt, megpróbálta magához téríteni. Éjjel háromkor Sid és Michele Robinson lefeküdt aludni. Vicioust másnap holtan találták.

Néhány nappal Vicious hamvasztása után az édesanyja egy feltételezett búcsúlevelet talált Vicious kabátjábak zsebében:

„Volt egy halálra vonatkozó megállapodásunk és tartanom kell magam a szavamhoz. Kérlek, temessetek a drágám mellé a bőrkabátomban, farmerban és motoros bakancsban. Viszlát.”

Mivel Nancy zsidó volt, zsidótemetőben helyezték örök nyugalomra. Vicious azonban nem volt zsidó, így nem temethették Spungen mellé. Egyes állítások szerint Vicious anyja a hamvakat Nancy sírja fölé szórta.

Tovább a Sex Pistols oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Sex Pistols - God Save The Queen
https://www.youtube.com/watch?v=yqrAPOZxgzU
Sex Pistols - Anarchy In The UK
https://www.youtube.com/watch?v=LOy8zvmIgvo
Sex Pistols - C'mon Everybody
https://www.youtube.com/watch?v=1DFDx1Skv5k
Sex Pistols - Pretty Vacant
https://www.youtube.com/watch?v=zmHhB9zV_rQ
Sex Pistols - Holidays In The Sun
https://www.youtube.com/watch?v=227m9lw5CcI

Anthony Kiedis (Red Hot Chili Peppers)

Születés / Halálozási dátum: 
1962. november 01. csütörtök
Születési hely: 
Grand Rapids (Michigan) - USA
alternatív rock
funk rock
punk rock
Származás kategória: 
Külföldi

Biográfia: 

Anthony Kiedis (Grand Rapids, 1962. november 1.) a Red Hot Chili Peppers frontembere. Ő és a basszusgitáros, Flea alapította a bandát 1983-ban. Anthony nem csupán énekel, hanem a Chili provokatív és érzelmes szövegeit is ő írja.

A Michigani Grand Rapids-ban született. Szülei, John Kiedis, és Margaret "Peggy" Idema, 1968-ban elváltak. Tizenegy éves koráig édesanyjával élt, majd apjához költözött Los Angelesbe. Testvérei Julie, Jenny és James.

A Los Angeles-i Fairfax High Scool-ban érettségizett, itt ismerte meg későbbi zenésztársait is. Jelentkezett a University of California at Los Angeles egyetemre (UCLA), de sosem fejezte be.

Már kamaszkorában rászokott a kábítószerekre (heroin, kokain). Miután zenésztársa és legjobb barátja, Hillel Slovak, 1988-ban túladagolásban meghalt, Kiedis elvonókúrán vett részt egy mexikói szanatóriumban.

"Sir Psycho Sexy" hódításai közt tudhatja többek között Demi Moore-t, az egykori Spice Girl Melanie C.-t, és a szupermodell Heidi Klum-ot is.

Hollywood-ban, a film fővárosában a színészi szerepet kapott. Sylvester Stalloneval játszott a F.I.S.T. című filmjében (1978.), majd feltűnt az 1991-es Holtpont című filmben, Keanu Reeves és Patrick Swayze mellett.

2004-ben jelent meg önéletrajzi írása a Scar Tissue, mely Chili a sebre címen 2005 végén jelent meg Magyarországon.

Jelenlegi élettársa, Heather Christie (1986. január 1.) 2007. október 2-án adott életet első gyermeküknek, Everly Bear Kiedis-nek. Ő ihletett a Stadium Arcadium-on több számot is: "She's Only 18", "Desecration Smile".

Anthony a 80-as évek óta vegetáriánus, 2008-ban pedig áttért a vegán életmódra.

Tovább a Red Hot Chili Peppers oldalára.

 

Forrás: wikipédia
 

Egyéb képek: 

Red Hot Chili Peppers - Californication
https://www.youtube.com/watch?v=YlUKcNNmywk
Red Hot Chili Peppers - The Adventures Of Rain...
https://www.youtube.com/watch?v=RtBbinpK5XI
Red Hot Chili Peppers - Scar Tissue
https://www.youtube.com/watch?v=mzJj5-lubeM
Red Hot Chili Peppers - Otherside
https://www.youtube.com/watch?v=rn_YodiJO6k
Red Hot Chili Peppers - Snow (Hey Oh)
https://www.youtube.com/watch?v=fmXLzY8kbYA
Red Hot Chili Peppers - By The Way
https://www.youtube.com/watch?v=JnfyjwChuNU
Red Hot Chili Peppers - Can't Stop
https://www.youtube.com/watch?v=BfOdWSiyWoc
Red Hot Chili Peppers - Under The Bridge
https://www.youtube.com/watch?v=lwlogyj7nFE
Red Hot Chili Peppers - Look Around
https://www.youtube.com/watch?v=WnisBb2rVOg
Red Hot Chili Peppers - Dani California
https://www.youtube.com/watch?v=Sb5aq5HcS1A
Red Hot Chili Peppers - Give It Away
https://www.youtube.com/watch?v=Mr_uHJPUlO8
Red Hot Chili Peppers - Tell Me Baby
https://www.youtube.com/watch?v=oDNcL1VP3rY
Red Hot Chili Peppers - Fortune Faded
https://www.youtube.com/watch?v=TYYW_WwYHuM
Red Hot Chili Peppers - Warped
https://www.youtube.com/watch?v=xmyuJZH3RAc
Red Hot Chili Peppers - Around The World
https://www.youtube.com/watch?v=a9eNQZbjpJk
Red Hot Chili Peppers - Aeroplane
https://www.youtube.com/watch?v=ain70A-TKxw
Red Hot Chili Peppers - Monarchy Of Roses
https://www.youtube.com/watch?v=qOgFHMEJMeY
Red Hot Chili Peppers - Road Trippin'
https://www.youtube.com/watch?v=11GYvfYjyV0
Red Hot Chili Peppers - Desecration Smile
https://www.youtube.com/watch?v=v-nNksBWxNI
Red Hot Chili Peppers - Soul To Squeeze
https://www.youtube.com/watch?v=0XcN12uVHeQ

Oldalak