Alex Skolnick (Berkeley, Kalifornia, 1968. szeptember 29. –) amerikai gitáros, aki a Testament tagjaként vált ismertté a 80-as évek második felében. A 90-es évek elején kilépett a Testamentből, majd egy ideig a Savatage tagja volt. Saját zenekara az Alex Skolnick Trio mellyel jazzt játszik. Több előadó számára vendégeskedett már pályafutása alatt, valamint tagja a Savatage tagok által létrehozott Trans-Siberian Orchestra formációnak is.

Életrajz

Szülei Jerome és Arlene egyaránt egyetemi tanárok. Bátyja Michael Skolnick 1962-ben született. Alex Skolnick 9 évesen szerette meg a rockzenét a Kiss révén. Emellett nagy hatást gyakorolt rá Eddie Van Halen, Randy Rhoads és Jimi Hendrix stílusa is. Zenekarok terén a Beatles, a Led Zeppelin, a Van Halen és Ozzy Osbourne volt rá komoly hatással. A korai 80-as években Joe Satriani tanítványaként tanult meg gitározni, majd 16 évesen csatlakozott egy helyi együtteshez, mely Legacy néven működött. Az együttes hamarosan felvette a Testament nevet, majd 1987-ben nekiálltak rögzíteni debütáló lemezüket.

A korong The Legacy címmel jelent meg a Megaforce/Atlantic gondozásában. Néhány héttel később már az Anthrax és az Overkill társaságában turnézott, majd 1988-ban újabb Testament album jelent meg The New Order címmel, melyet az 1989-es Practice What You Preach követett a sorban. Ezen anyagok révén Skolnick komoly gitárhősi hírnévre tett szert, gyakran agatták rá a gitármagazinok a "legjobb thrash gitáros" és a "leginkább alábecsült gitáros" címkéket. 1990-ben jelent meg a Souls of Black című Testament album, mely minden korábbinál magasabb helyre jutott a Billboard 200 listáján. Az 1992-es The Ritual album a korábbi thrash metal helyett egy power metalosabb irányba fordult, így vegyes fogadtatásban részesült. Alex Skolnick a megjelenést követően elhagyta az együttest. Döntése hátterében zenei nézeteltérések álltak.
„     Még csak 24 voltam, és az előző években kizárólag a Testamentre koncentráltam. Ahhoz, hogy fejlődni tudjak, ki kellett törnöm a "metalgitáros" szerepkörből. Sokoldalú zenész szerettem volna lenni, aki bátran elvállalhat bármilyen session munkát. Szerettem volna különböző stílusú zenészekkel játszani, felfedezni a világzene és a jazz titkait.     ”
– Alex Skolnick

Kilépése után a Savatage tagja lett. Criss Oliva többször emlegette a zenekarnak, hogy szereti Skolnick stílusát , így halála után Jon Oliva Skolnickot kereste meg a megüresedett helyre. Skolnick az 1994-es Handful of Rain albumon gitározott, de ő volt látható/hallható a Japan Live '94 című koncertlemezen/videókazettán is. Ekkoriban olyan jazz zenészek játékát tanulmányozta, mint Miles Davis, John Coltrane, Wes Montgomery, Joe Pass, Pat Metheny, John McLaughlin, Mike Stern, Garth Webber, Pat Martino, Chick Corea vagy Dianna Reeves.

Session munkái révén olyan előadókkal dolgozott együtt, mint az Attention Deficit, vagy a The Dream Engine. Ezt követően megalapította a SkolTones formációt, ahol instrumentális bluest játszott. Ebből lett a jazzesebb SkolPatrol, amit az Alex Skolnick Trio követett. Felkérést kapott a Trans-Siberian Orchestra együttesbe is, melynek a mai napig tagja. A zenekart Savatage zenészek hozták létre, még a 90-es évek közepén. Emellett számos zenésszel dolgozott együtt, többek között Ozzy Osbournenal, Stu Hamm (Joe Satriani, Steve Vai) basszusgitárossal, vagy Les Claypool (Primus) basszusgitáros/énekessel. Saját zenekara az Alex Skolnick Trio a 2000-es évek elején indult. Az együttes 2002-ben jelentette meg első albumát, melyet 2004-ben és 2007-ben követte a folytatás. Az Alex Skolnick Trio az utóbbi tíz évben több rangos zenei díjat tudhat magáénak. A zenekar érdekessége, hogy időközönként feldolgoznak egy-egy közismert metaldalt, jazzes köntösbe bújtatva.

2004-ben felbukkant a Lamb of God Ashes of the Wake albumán is, mint vendégzenész. Az anyagon még egy vendéggitáros is szerepelt Chris Poland személyében. 2005-ben visszatért a Testament soraiba. Ugyan a First Strike Still Deadly válogatásalbum alkalmával, valamint a "Thrash of the Titans" rendezvény keretein belül már korábban is összejött régi zenésztársaival, de a 2005-ös visszatérése stúdióalbumot is eredményezett. A The Formation of Damnation 2008-ban jelent meg, mely pozitív kritikákban részesült. 2009-ben vendégeskedett a mexikói Rodrigo y Gabriela gitárduó számára, méghozzá annak 11:11 című albumán. A lemezen az Atman című szám szólója fűződik a nevéhez.

Stílus, hangszer

Alex Skolnick a 80-as évek végén szerzett magának gitárhősi hírnevet a Testament tagjaként. Szólói egyszerre technikásak és könnyen értelmezhetőek, melyek kerülik a felesleges technikai bravúrokat. A Testament gitárosaként bizonyította, hogy remek ritmusgitáros is egyben. Széles zenei látókörrel rendelkezik, otthonosan mozog a jazz világában is, melyet az Alex Skolnick Trio keretein belül valósít meg. Nagyrészt Gibson formájú Heritage gitárokat használ, rendszerint a bal kezével vibratózva. Elmondása szerint a Heritage gitárok olyan minőséget képviselnek, mint csak a 60-as, 70-es évek Gibson gitárjai.

A Testament koncerteken a H-150-es modellt, valamint az ezen alapuló, ám kissé eltérő paraméterekkel rendelkező signature modellt használja. Az Alex Skolnick Trio tagjaként pedig egy félig üreges testű H-575-ös hangszert használ. Emellett egy Ibanez 540 Power II modell is megtalálható a gyűjteményében, melyet főleg a Testament korai éveiben használt, de emellett gyakran használ Gibson Les Paul gitárokat is. A Marshall erősítőkhöz már a Testament óta hozzá van szokva, de ha jazzről van szó akkor Budda kombót használ. Heritage gitárjaiba rendszerint Seymour Duncan hangszedőket rak. Kezdő és haladó gitárosok számára internetes fórumot is vezet a tapasztalatairól.

Tovább a Testament oldalára.

Forrás: wikipédia
 

Eric Peterson (Alameda, Kalifornia, 1964. május 14. – ) egy amerikai gitáros, aki a Testament nevű thrash metal együttes révén vált ismertté az 1980-as években.

Zenei karrierje

A svéd/mexikói származású gitáros 1983-ban alapította a Legacy nevű zenekart, amely pár évvel később Testamentre változtatta a nevét, és a nyolcvanas évek második felében kiadott albumaival a Thrash Metal Nagy Négyese (Metallica, Slayer, Megadeth, Anthrax) után a legnépszerűbb együttesnek számított a maga műfajában.

Az 1990-es években a thrash metal stílusban tapasztalható hullámvölgy és a zenekart sújtó folyamatos tagcserék ellenére a fődalszerző Eric Peterson és az énekes Chuck Billy életben tartották a Testamentet, amely ma is folyamatosan koncertezik és nagyobb szünetekkel ugyan, de időről időre új albumokat is készít.

Peterson 2000-ben a basszusgitáros Steve DiGiorgioval (Sadus, Death, Testament), Jon Allen (Sadus) dobossal és Steve Smyth (Vicious Rumors, Nevermore, Testament) gitárossal megalapította a szimfonikus black metalt játszó Dragonlordot, ahol nem csak gitározik, de énekel is. A Dragonlordnak eddig két albuma jelent meg.

Karrierje során Peterson főleg Gibson gitárokat használt, de jelenleg saját tervezésű, Old Skull V nevű Dean gitárján játszik.

Tovább a Testament oldalára.

Forrás: wikipédia
 

Chuck Billy (San Francisco, 1962. június 23. – ) egy amerikai énekes, aki a Testament nevű thrash metal együttes révén vált ismertté az 1980-as években.

Zenei karrierje

A pomo indián származású Billy 1986-ban csatlakozott az akkor még Legacy nevet viselő Testamenthez, miután az együttesből az Exodusba távozó jóbarátja, Steve "Zetro" Souza énekes beajánlotta őt maga helyett. Az 1987-ben megjelent első Testament lemezen már Chuck Billy énekelt. A közvetlenül a Thrash Metal Nagy Négyese (Metallica, Slayer, Megadeth, Anthrax) mögé felzárkózó zenekar sikereiben a jellegzetesen öblös hangú frontembernek is nagy szerepe volt.

Az 1990-es években a thrash metal stílusban tapasztalható hullámvölgy és a zenekart sújtó folyamatos tagcserék ellenére Chuck Billy és a gitáros Eric Peterson életben tartották a Testamentet, amely ma is folyamatosan koncertezik és nagyobb szünetekkel ugyan, de időről időre új albumokat is készít.

2007-ben a Testament mellett Steve "Zetro" Souzaval közösen létrehozta a Dublin Death Patrol nevű formációt, amelyben kettőjükön kívül a Bay Area környékén a nyolcvanas években működő underground metalegyüttesek, köztük Billy első zenekarának a Rampage-nek egykori tagjai is részt vesznek.

Saját zenekarai mellett Billy vendégszerepelt a neves metalgitáros James Murphy mindkét szólólemezén, valamint a Sadus 2006-ban megjelent albumán. Több neves zenésszel együtt pedig a 2005-ös Numbers from the Beast lemezen tisztelgett az Iron Maiden előtt a "Fear of the Dark" dal feldolgozásával.

Betegsége

2001-ben seminoma típusú csírasejt daganatot diagnosztizáltak Billynél, ami férfiaknál általában a herékben alakul ki, de az énekesnél a mellkasában, közel a szívhez mutatták ki a rákos elváltozást. 2001. augusztus 11-én Chuck Billy és a szintén rákkal küzdő Chuck Schuldiner megsegítésére Thrash of the Titans néven rendeztek segélykoncertet a zenészkollégák. A kemoterápiát követően Billyt gyógyultnak nyilvánították és folytathatta a munkát a Testamenttel.

Tovább a Testament oldalára.

Forrás: wikipédia
 

Dave Lombardo (Havanna, 1965. február 16.) kubai származású, amerikai dobos, aki a Slayer zenekarban nyújtott teljesítménye alapján ismert elsősorban. Lombardo nagy mértékben hozzájárult a zenekar egyedi hangzásvilágához, játékstílusa pedig számtalan zenészre volt hatással. A kritika és a metal-rajongók is egyaránt a műfaj egyik legjobb dobosának tartják. Legnagyobb hatással rá a KISS és a Led Zeppelin voltak.

Pályafutása

Kiskorában a családjával átköltözött Kubából Kaliforniába. Már az általános iskolában foglalkozott a dobolással, a Marching drum sulizenekar egyik ütőse volt. Lombardo elkezdett komolyan és kitartóan gyakorolni. Ezt az apja is észre vette és 10 éves korában vásárolt neki egy öt darabból álló Maxvin dobot 350 dollárért. Ekkoriban ismerkedett meg a KISS Alive! lemezével, mely nagy hatást gyakorolt rá. Elhivatottságát hűen tükrözi, hogy képes volt az albumon hallható Peter Criss dobszólót is megtanulni.

1978-ban saját garázsában, több zenésszel egyetemben elkezdett Jimi Hendrix átiratokat játszani. Terítékre került többek közt, a Purple Haze, a Foxy Lady, és a Fire. Ekkoriban Lombardo magániskolába járta az általánost. Az iskola elvégzése, és egy újabb költözés után a X. Pius gimnáziumban folytatta muzsikusi karrierjét. Ide fűződik első lényeges zenei próbálkozása is. Osztálytársával az iskola tehetségkutatóján előadták a Johnny B. Goode nótát Chuck Berry-től. Soha nem fogom elfelejteni a tömeg morajlását a dobszólóm alatt. Úgy éreztem a hátunkon vittük a házat- mondta Lombardo. A környéken egyre népszerűbb Lombardo 1979-ben zenekart alapított. Ezzel a zenekarral főleg Led Zeppelin, Black Sabbath, és AC/DC feldolgozásokat játszott. Beinduló zenei karrierje azonban kihatással lett iskolai tanulmányaira, ezért új iskolába a Dél-Gate-i gimnáziumba íratták. Itt talált a zenekarához megfelelő énekest is. Ennek a zenekarnak a klasszikus Black Sabbath album nyomán Sabotage volt a neve. A szülei egyre rosszabb szemmel nézték Lombardo zenészi ambícióit. Lombardo, szülei kérésére a zenélés mellett elkezdett dolgozni mint pizzafutár. Ez 1981-ben történt. A fizetéséből, és az apjától kölcsönkapott pénzből pedig megvásárolta első saját TAMA Swingstart és Paiste Rude cintányér dob szettjét. Ekkoriban ismerkedett meg Kerry Kingel aki épp dobost keresett Slayer nevű formációjába. Egy rövid jammelést követően elfogadta a gitáros ajánlatát és belépett a zenekarba.

A Slayer teljes felállásban elkezdte első turnéját az 1980-as évek elején, hogy támogassák a bemutatkozó albumukat a Show No Mercy-t. Érdekesség, hogy Lombardo a turné ideje alatt tovább folytatta a munkáját a K-Mart-ban. Ebben az időszakban alakult ki erős kapcsolat közte és Gene Hoglan későbbi Death dobos közt. Gene Hoglan ekkoriban roadja volt Lombardonak, aki próbálgatta az ifjú Gene-t tanítgatni az egyedi ritmusokra. Mint későbbi interjúiban utalt rá, játéka nagy hatással volt Hoglandra. Az 1986-os "Reign in Pain" túra után még felvette a következő Reign in Blood albumot, de aztán személyes ellentétek miatt kivált a zenekarból. Többek között az is az ellentétekhez vezetett, hogy Dave nem volt hajlandó sok pénzt beleölni a zenekarba. Ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: Úgy gondolom, szakmailag már eléggé sokat elértem, a számláimat, és a házamat meg fizetnem kell valamiből. Utódja Tony Scaglione, a Whiplash dobosa lett. Ezt azonban Lombardo neje nem nézte túl jó szemmel, és hosszas könyörgés után 1987-ben ismét a visszaszált a dobok mögé Dave Lombardo. Ezt követően még két igen sikeres lemezt rögzített a zenekarral - South of Heaven (1988) és Seasons in the Abyss (1990) - de 1992-ben mégis újra kiszállt a Slayerből. Az újbóli kilépése mögött családi okok húzódtak (Első gyermeke 1993-ban született meg). Lombardo ekkor alakította meg új zenekarát a Grip Inc-t. A zenekarban viszonylag ismeretlen arcok játszottak még vele: Waldemar Sorychta, Jason Viebrooks és Gus Chambers. 1995-ben Power of Inner Strength, 1997-ben pedig Nemesis címmel adják ki első két korongjukat. A Nemesis felvétele után Viebrooks kilépett a zenekarból és helyére Stuart Caruthers vették fel '99-ben.

1998-ban csatlakozott Mike Patton Fantomas elnevezésű projektjéhez. A zenekar eredetileg csak egy projekt erejéig jött létre, ám amikor a Faith No More széthullott, Mike ismét megkereste hogy vegyen részt Lombardo a további munkákban is. Lombardo a felkérésnek nagyon örült, és teljes erővel belevetette magát a próbákba, és stúdiózásba. Elmondása szerint ez volt az egyik legkeményebb zene amit eddig játszottam. A Slayer zenéje közel sem ennyire összetett, és eredeti. Fizikailag nagyon megerőltető, de nagyon komoly technikai felkészültséget követel tőlem.

1999-ben közben tovább szélesíti zenei palettáját, és dobosként az olasz klasszikus zenész Lorenzo Arruga-val rögzíti Vivaldi - The Meeting albumát. 2000-ben Lombardo kiadott egy könyvet, melynek címe Dave Lombardo: Power Grooves. A könyvben és videón találhatóak nyolcados, tizenhatodos, és egyedi dupla lábdobos groove-ok, tam játékok és más Lombardora jellemző egyedi dob alap is.

2005-ben felvételt készít DJ Spooky-val, és szoros szálak fűzik a finn Apocalyptica zenekarhoz is. Két lemezükön vett rész mint közreműködő. A 2004-es Reflections, és a 2008-as Worlds Collide album Last hope számát dobolta fel. Tíz év után Jeff Hanneman ismét felkérte, hogy csatlakozzon a Slayerhez, de mivel Lombardo ekkor már aktív tagja volt a Testamentnek, ezért csak hosszas unszolás után mondott igent. Eleinte a Slayer tagjai még attól féltek, hogy Lombardo nem fogja tudni Paul Bostaph dinamikus játékát lejátszani és ezt a felvetést Lombardo túlreagált hisztinek titulálta. A Slayer ettől függetlenül mint tartalék játékos tekintett még rá, amin egyikük sem csodálkozott. Lombardo a Slayerrel egy több állomásos turnén vett részt először. Felléptek az Ozzfest-en, Summer Tour-on, vagy a 2004-es Download fesztivál is. Lombardo eközben a Grip Inc.-vel rögzítette az eddigi utolsó albumot 2004-ben, Incorporated néven. Lombardo azt állítja, a zenekar a Slayer turnéja és feladatai miatt csak háttérben tudna létezni, ezért el kell gondolkodnia azon, hogy van e értelme így a folytatásnak.

Lombardo ezután rögzítette a Slayer 2006-os Christ Illusion albumát, majd megkezdték a felkészülést az Unholy Alliance turnéra. Dave Lombardo visszatérése mind a kritikusok, mind a rajongók részéről örömteli fogadtatásban részesült. Egy kritikus így nyilatkozott róla: Ő az egyik legjobb dobos a thrash / speed metal stílusban. Teljesítménye és tudása a többi magasan képzett dobos fölé emeli Őt. Csodálatos lábjátékával a Slayer teljesítményét és intenzitását a zene egy magasabb szintjére emeli.

Stílusa

Lombardo közismert gyors, agresszív játékstílusáról, gyakran használ kétlábas dobos technikákat, amellyel kiérdemelte a "lábdobok keresztapja" kitüntető címet. Lombardo gyors technikáját az alábbiakkal magyarázta: a két basszus dob játéknál, ha lenyomom a pedált a nagydobon a fej mindig kap egy "slapbacket (visszaütést)", én így hagyom lélegezni a pedált. Játéka közben Lombardo gyakran használja a heel-up (sarokjáték) technikát is. Érdekesség még, hogy bal kézzel szokott dobolni jobb kezes felszerelésen. Emellett szeret sokat improvizálni.

Hatása

Lombardo munkásága nagy hatással volt a XXI. század dobosaira is. Többek közt tőle merített Rocky Gray az Evanescenceből, Per Möller Jensen a The Hauntedből, Mike Smith a Suffocationből, Paul Mazurkiewicz a Cannibal Corpse-ból, Pete Sandoval a Morbid Angelből, Joey Jordison a Slipknotból, The Rev, az Avenged Sevenfold-ból, Max Kolesne a Krisiunból, Patrick Grün a Calibanból, Ray Herrera a Fear Factoryból.

Tovább a Slayer oldalára.

Forrás: wikipédia
 

Jeffrey John "Jeff" Hanneman (Oakland, Kalifornia, 1964. január 31. – Kalifornia, 2013. május 2.) amerikai zenész, leginkább a Slayer nevű thrash metal együttes alapítójaként és gitárosaként ismert. Los Angelesben nőtt fel.

Leginkább a punkzene volt rá hatással, amire azt mondta Hanneman, hogy ez a stílus késztette a Slayert arra, hogy gyorsabb és agresszívebb zenét készítsenek. Hanneman minden Slayer-albumra írt számot, gyakorlatilag az összes híres Slayer-számban része volt vagy szövegileg, vagy zeneileg. Ilyen számok a "Raining Blood", a "War Ensemble", a "Seasons in the Abyss" és az "Angel of Death", amelyeket a zenekar minden koncertjén eljátszanak.

Élete

Hanneman 1964. január 31-én született, Oaklandben, Kaliforniában, de Long Beachen nőtt fel, veterán családban: édesapja Normandiában harcolt a második világháborúban, bátyjai pedig Vietnamban; így a háború gyakran volt beszédtéma az asztalnál. A háborús filmek népszerűek voltak abban az időben, és Hanneman gyakran csatlakozott testvéreihez tank- és repülőgépmodelleket készíteni vagy színezni. Érdeklődése a háborúhoz és a katonai történelemhez neveltetésének tulajdonítható. A háborús témák megjelennek a dalszövegeiben is, jó példa erre az "Angel of Death".

Hanneman akkor találkozott Kerry Kinggel, amikor King meghallgatásokat tartott egy zenekar alapításához. A próba zenélés után beszélni kezdtek és Iron Maiden, valamint Judas Priest dalokat játszottak. A Slayer akkor született, mikor Hanneman megkérdezte Kinget, hogy alapítsanak-e egy közös zenekart, erre King így válaszolt: „B*ssza meg, igen!” 1982-ben, Hannemannek, Dave Lombardonak, és a Suicidal Tendencies gitárosának, Rocky George-nak volt egy közös punk projektje, amit "Pap Smear"-nek neveztek el. Amikor Pap Smear stúdiózni mehetett, a Slayer menedzsere, Rick Rubin nem engedte el Hannemant, ugyanis szerinte „ilyenek miatt bomlanak fel zenekarok.”

1997-ben, Hanneman elvette Kathrynt, akivel az 1980-as évek elején ismerkedett meg. Gyermeke még nincsen. A pár Los Angelesben lakik, 40 percre King lakásától. Kathryn otthon szokott maradni, amikor a Slayer turnézik; Hanneman azt állítja, hogy amikor haza érkezik turnék végén, felesége „újra új neki”. Kathryn húsz év alatt kétszer volt turnézni a zenekarral.

Hanneman és a Slayer énekese, Tom Araya egy időben kokainnal és pirulákkal éltek vissza. Úgy döntöttek leállnak a drogozással, ugyanis rájöttek, hogy „ez csak halálhoz vezethet, vagy rosszabbhoz, túl messzire mentünk.” Mind Hanneman, mind Araya visszafogják magukat, ha sörivásról van szó. Hanneman az Oakland Raiders szurkolója.

Jeff Hanneman halála

2013 május 2-án délelőtt 11 óra körül, a dél-kaliforniai háza közelében elhunyt a Slayer zenekar gitárosa Jeff Hanneman. 49 éves volt. Egy közeli kórházba járt, ahol májelégtelenséget diagnosztizáltak nála.

Hanneman 2011. Januárja óta szenvedett egy necrotizing fasciitis nevű betegségben, melyet egy pókharapás miatt kapott el. Bőrátültetés és egy intenzív rehabilitációról számolt be 2011-ben a brit Classic Rock Magazine és javulni látszott Jeff állapota.

Hanneman éppen fürdőzött néhány sörrel, amikor észrevette, hogy megharapta a pók.

„Még csak nem is éreztem. Azután egy órával később irgalmatlanul betegnek éreztem magam. Útban a kórház felé hallucináltam. A karom nagyon meleg volt. Megérkeztünk az ügyeletre, hála istennek a nővér egyből tudta mi a helyzet, bár azt mondta ez igen ritka esetek egyike. Egy órára voltam attól, hogy meghalljak.”

Bár maga a pók harapása, nem volt komoly, a bőr mélyebb rétegeiben bakteriálist fertőzést okozott.

„Az orvos hihetetlen nagy Slayer rajongó volt. Emlékszem ezt mondta: „Először megmentem az életét, utána a karját, s ezzel a karrierjét.””

Hanneman egy sürgősségi műtéten esett át, ahol eltávolították az elhalt hámréteget a karján. Az orvos meg tudta menteni, az izmokat és az inakat, de a gitáros karján egy nagy nyílt seb volt. A következő két hónapot kórházban töltötte, nagy adag antibiotikumot kapott, hogy a fertőzés elmúljon.

„Meg kellett tanulnom újra járni. Egy hónapig fel sem állhattam. Fájt a bőröm, és a karom minden apró mozdulatnál, és rettentően gyenge voltam. Ez OK. és mégis szerencsésnek érzem magam, hogy a doki és a nővér egyből tudta mi a helyzet. Alakulhattak volna sokkal rosszabbul is a dolgok.”

Nem sokkal halála után kiderült, hogy alkoholfogyasztás miatti májcirrhózis ölte meg a Slayer gitárosát. A pókharapás által szerzett baktériumfertőzés nem állt összefüggésben a májának állapotával. Jeff valószínűleg nem is volt tudatában, hogy milyen állapotban van a mája. Nem volt transzplantációs listán a közelmúltban, sem előtte. Az összes orvosi beszámoló alapján, úgy tűnt, hogy a gitáros gyógyul, és várta, is hogy az új albumon dolgozhasson.

Érdekeltsége háborús témában

Hannemant érdekelték a német háborús ereklyék, a náci Németország több dalszövegében is szerepel. Az érdeklődést apja keltette fel benne, aki egy medált adott neki, amit egy halott német katonától vett el. Legértékesebb érme egy lovagkereszt, amit egy Slayer rajongótól vett ezer dollárért. Amikor a Motörheaddel turnéztak, Hanneman tudomást szerzett arról, hogy Lemmy, a Motörhead énekese is gyűjti a II. világháborús ereklyéket.

Az "Angel of Death" szövege - amit Hanneman írt - miatt sok ember képzelte azt a Slayerről, hogy náci szimpatizánsok. Hanneman így védekezett: „Nem kell bele tennem a szövegbe, hogy egy rossz ember volt, ezt mindenki tudja. Ezt nem kell a szádba rágni.” A zenekar többször is kijelentette, hogy nem náci szimpatizánsok, csupán a téma érdekli őket.

Stílus és hatások

Hannemant elsősorban a korai heavy metal és a punk befolyásolta, ami meglátszik a Slayer 1996-os Undisputed Attitude című albumán is. Hanneman és King gitárszólói "vadul kaotikusnak", és "csavarosan zseniálisnak" vannak leírva. Korai albumoknál, mint a Hell Awaits-nél, és a Reign in Blood-nál a "siránkozó stílus" és a "dal áldozatainak a sikolyát utánzó szólók" voltak a jellemzőek. A South of Heaven már "több technikás" gitár riffet tartalmazott. Hanneman és King együtt tizedikek lett a Guitar World Minden idők 100 legjobb heavy metal gitárosa listán.

Dalszövegek és zene

Hanneman írta a zenéjét a zenekar legnépszerűbb dalainak, mint például a "South of Heaven", a "War Ensemble", a "Raining Blood", az "Angel of Death", a "Mandatory Suicide", és a "Seasons in the Abyss", amiket a Slayer minden koncertjén eljátszanak. Kedvenc albuma a Reign in Blood, és elmondása szerint nagyon élvezi eljátszani a "Raining Blood"-ot, és az "Angel of Death"-et. A zenekar összes albumához hozzájárult mind szövegileg, mind zeneileg, ezzel partnerséget kialakítva Arayával. Ez a partnerség többször beárnyékolja King kreativitását.

Az új anyag elkészítésekor először a zenét írják meg, után következik a szöveg. Hanneman gyakran ír otthonában riffeket, amiket többsávosan vesz fel, és dobgépet használ hozzá. Ezután kikéri zenekar társai véleményét; King és Lombardo teszik a javaslatokat a változtatásokra. A zenekar először a riffet játssza el, hogy fel legyen építve a dal struktúrája, és utána írják meg a szöveget és a szólókat.

Felszerelése

Amikor turnéztak, Hanneman hat gitárt vitt magával, mindegyiket különbözőre hangolva. A korai albumok, mint a Haunting the Chapel - Divine Intervention D#-re vannak hangolva, míg a későbbi albumok, mint a Diabolus in Musica - Christ Illusion változóan vannak hangolva. Az első album, a Show No Mercy hagyományosan van hangolva, miközben a koncerteken, 1984 óta, D#-re vannak hangolva a dalok. Több gitárt is visz magával, annak érdekében, hogy legyen még, ha esetleg a húrok elpattannának, vagy a gitár elromlana.

Tovább a Slayer oldalára.

Forrás: wikipédia
 

Kerry Ray King (Los Angeles, 1964. június 3. – ) amerikai zenész, a Slayer nevű thrash metal együttes gitárosaként vált ismertté.

Apja repülőgép-alkatrész ellenőr volt, anyja pedig egy telefonos cég alkalmazottja. Amikor tinédzser lett, elment Phoenixbe, Arizonába, hogy gitározni tanulhasson egy helyi embertől, Dana Dawleytól. Egyszer elvált; jelenlegi felesége Ayesha King, és van egy lánya, Shyanne Kymberlee King, az első házasságából. 1981-ben, belépett egy zenekarba, mint gitáros. Ezután Jeff Hanneman megkereste őt, és elkezdtek Judas Priest, valamint Iron Maiden számokat játszani. Hanneman vetette fel, hogy miért ne lehetne egy saját zenekaruk. Kingnek egyszer volt hosszú haja, de levágatta, amikor kopaszodni kezdett. Kopasz feje, szögekkel kivert alkarvédője, és kiterjedt tetoválása (kezén, karján és fején) a védjegyeivé váltak.

King mozaikszava, a KFK azt jelenti, hogy "Kerry Fuckin' King", derült ki a Guitar Worldnek adott interjújában.

A Slayer egy 1981-ben alakult amerikai thrash metal-együttes, melyet Jeff Hanneman és Kerry King alapított. Hírnevüket a Reign In Blood című lemezükkel alapozták meg. A Slayert a stílus legnagyobbjai közt tartják számon, a 80-as évek „nagy thrash négyesének” egyikeként – a többiek: Metallica, Megadeth, Anthrax. Zenéjükre kezdetben a brit heavy metal új hulláma volt a legnagyobb hatással, de Hanneman révén jelentős volt a punk befolyás is. Lemezeladás tekintetében nem vették fel a versenyt a Metallicával, de nagyon masszív rajongótáboruk van szerte a világon. Pályafutásuk során rengeteg kritika érte őket szövegviláguk és imázsuk miatt.

Tovább a Slayer oldalára.

Forrás: wikipédia
 

Robert Trujillo (eredetileg Roberto Agustín Miguel Santiago Samuel Trujillo Veracruz; *Santa Monica, Kalifornia, 1964. október 23.) mexikói származású basszusgitáros, a Metallica nevű heavy metal együttes tagja.

A nyolcvanas évek végén a Suicidal Tendencies zenekar tagja volt, majd a kilencvenes évek közepén Ozzy Osbourne zenekarában játszott. Emellett tagja volt az Infectious Grooves és a Black Label Society együtteseknek is.

Miután Jason Newsted kiszállt a Metallica zenekarból, az együttes Bob Rock producer közreműködésével rögzítette a St. Anger című albumot. Trujillo azonban még nem szerepelt a visszatérő lemezen, mivel a basszusrészeket Bob Rock már korábban feljátszotta. A lemez St. Anger címmel, 2003. június 5-én jelent meg az Elektra és a Vertigo gondozásában. A rajongótábor megdöbbenésére visszakanyarodtak az 1980-as éveket jellemző gyors, agresszív metal stílushoz. Ennek ellenére nem a Master of Puppets vagy a Ride the Ligthtning második része született meg, hanem egy korszerű, modern metal album, itt-ott groove-okkal megvadítva.

Ron McGovney, Cliff Burton és Jason Newsted után ő a Metallica történetének negyedik basszusgitárosa.

Nős, két gyermek édesapja.

Forrás: wikipédia
 

Jason Curtis Newsted (Michigan, Battle Creek, 1963. március 4. –), amerikai basszusgitáros, a Metallica egykori tagja. Jelenleg Newsted nevű zenekarában játszik.

Flotsam and Jetsam (1982–1986)

Jason a Flotsam and Jetsam tagjaként vált ismertté, amelynek 1982-1986 között volt tagja. A bandával 1986-ban kiadta a Doomsday for the Deciever című lemezt. Az albumon hallható szövegek és zene nagy részét Newsted szerezte. Ezt megelőzően 1985-ben két demófelvételt (Iron Tears illetve Metal Shock címmel) is rögzítettek.

Metallica (1986–2001)

A Metallica korábbi basszusgitárosa Cliff Burton volt, aki 1986-ban tragikus baleset során elhunyt, az ő helyére került Jason. Több mint 30 basszert hallgattak meg, közülük lett befutó. A meghallgatásra az összes Metallica-számot megtanulta, így amikor a többiek megkérdezték tőle, hogy melyiket játsszák, azt felelte: "Amelyiket akarjátok".

Első Metallica-lemez, amelyen a játéka hallható, az 1987-es Garage Days Re-Revisited kislemez, ezen a zenekar feldolgozásokat játszott. Az 1988-as …And Justice for All volt az első olyan Metallica album, amin játszott. A lemezt komoly kritikák érték a hangzása miatt - ugyanis a basszusgitár egyáltalán nem hallható rajta. Ez részben a keverés következménye, részben pedig az okozza, hogy a basszusgitár szigorúan követi a ritmusgitárt, így nem különíthető el attól.

Newstedet mindig úgy kezelték, mint az új fiút a csapatból, erre utal a "Newkid" becenév is, amelyen sokáig emlegették a többiek. Saját elmondása szerint soha nem érezte igazán jól magát, még abba is beleszóltak, hogy milyen basszusszólókat játsszon. Az ötleteit nem nagyon használták fel, összesen 3 dalban - az 1988-as …And Justice for Allon a Blackenedben, az 1991-es Metallica című albumon a My Friend of Miseryben, és az 1997-es Reloadon a Where Wild Things Are-ban - szerepelt szerzőként. A Metallica az ő idején érte el az igazán nagy sikereket, tagjai ekkor váltak szupersztárokká, nem mellesleg 5 Grammy-díjat is hazavihettek. Newsted a Garage Days EP mellett 6 albumon játszott (…And Justice for All, Metallica, Load, Reload, Garage Inc. és S&M), amelyek összesen több mint 55 millió példányban keltek el. Több mint ezer koncerten lépett fel a Metallica tagjaként.

Ozzy Band és Voivod (2001–2006)

Newstedet soha nem elégítette ki a Metallicában betöltött szerepe, ezért gyakran zenélt különböző alkalmi formációkban. 2000-ben létrehozta az Echobrain zenekart. Egy, a Playboyban megjelent interjúban Jason elmondta, hogy tervezi, hogy lemezt is készítsen az Echobrainnel, ami felbőszítette James Hetfieldet, aki úgy vélte, ezzel gyengítené a Metallicát. A vita oda vezetett, hogy 2001. január 17-én Jason bejelentette, elhagyja a bandát. Később egy interjúban bevallotta, hogy amennyiben James Hetfield hívta volna, visszatért volna.

2009-ben úgy nyilatkozott, hogy nem bánta meg a döntését: „Így volt a legjobb mindenki számára. Egyszer sem gondoltam a visszatérésre, jól átgondoltam, amikor kiléptem. Nem volt könnyű döntés, de így kellett tennem. Mivel alaposan átgondoltam mindent, így soha nem néztem vissza. Ami történt, az már a múlt része.”

2002-ben, a Metallicából való távozását követően az Ozzy Osbourne Band és a Voivod tagja lett. Érdekesség, hogy Ozzy mellett Robert Trujillót váltotta, aki utódja lett a Metallicában. 2003-ban távozott az Ozzy Osbourne Bandből is, és csak a Voivodra koncentált. Mivel a banda tagjai művészneveken zenélnek, Newsted a Jasonic nevet választotta, amely egyébként saját kiadójának is a neve.

2006 júliusában adták ki a Katorz című albumot, amelynek a címe a francia "quatorze", azaz tizennégy szó alternatív írásmódja. A lemezt a gitáros Denis D'Amour, azaz Piggy halála után készítették el a laptopján talált riffek, illetve a hátrahagyott instrukciói alapján. A Voivod 2009-ben Infini címmel adta ki utolsó lemezét, amelyen ismét Jason játszott, a lemezbemutató turnéra azonban visszatért az együttesbe az eredeti basszusgitáros Jean-Yves Theriault "Blacky".

Rock Star Supernova (2006)

2006-ban Tommy Lee (Mötley Crüe) és Gilby Clarke (ex-Guns N’ Roses) társaságában részt vett a CBS televízió Rock Star Supernova című zenei reality show-jában, amelynek során énekest kerestek egy Supernova nevű zenekarba. A játékot Lukas Rossi nyerte, így 2006-ban a banda vele készítette el a Rock Star Supernova című albumot. A lemez többnyire negatív kritikákat kapott, Rossi szülőhazájában, Kanadában viszont platinalemez lett.

Sérülése

2006. október 23-án súlyos vállsérülést szenvedett, amikor megpróbált elkapni egy leeső basszuserősítőt. A balesetet követően azonnali műtétre volt szüksége, majd ezt követően elhúzódó rehabilitációs folyamat várt rá. Az elmúlt időszakban eltűnt a nyilvánosság elől.

Beiktatása a Rock & Roll Hírességek Csarnokába

2009. április 4-én Jason, 8 évvel a távozása után újra együtt lépett fel a Metallicaval, amikor a zenekar a Rock and Roll Hall of Fame tagja lett. A clevelandi ceremónián a banda két basszerrel lépett a színpadra, Newsted mellett a jelenlegi basszusgitáros, Robert Trujilloval. Az ideiglenes öt tagúra bővült zenekar az Enter Sandmant és a Master of Puppets-et játszotta el. Emellett a Rock and Roll Hall of Fame nevű alkalmi formáció a All Star Train Kept 'a Rolling All Night Long című dalt is eljátszotta - többek közt Jimmy Page, Flea és Joe Perry és persze Jason Newsted közreműködése mellett. Ezt megelőzően 2000-ben, a VH1 Music Awards-on játszott együtt a "Fekete Album"-féle Metallica. Jason - hasonlóan a többi taghoz, illetve Cliff Burton édesapjához - a beiktatáskor beszédet is mondott, amelyben elérzékenyülve mondott köszönetet egykori zenésztársainak és a Metallica rajongóinak.

Newsted (2012–)

2012 decemberében bejelentette, hogy saját zenekart alapított Newsted néven, melynek tagjai rajta kívül Jesus Mendez Jr. dobos és Jessie Farnsworth gitáros. Az együttes 2013 januárjában négydalos EP-t adott ki Metal címmel. A formáció 2013 márciusában kiegészült Mike Mushok gitárossal, aki a Staind zenekarban vált ismertté.

Forrás: wikipédia
 

Clifford Lee "Cliff" Burton (1962. február 10. – 1986. szeptember 27.) amerikai zenész, a Metallica nevű thrash metal együttes basszusgitárosaként vált ismertté.

Korai élete

Burton 1962. február 10-én született Alameda County-ban, Kaliforniában, Jan és Ray Burton fiaként. Két testvére volt, Scott és Connie. San Francisco Bay Area-ban nőtt fel. A zenét apja által szerette meg, aki klasszikus zenét hallgattatott vele, és zongoraleckékre járatta. Tinédzseréveiben leginkább a rock- és a klasszikus zene érdekelte, majd átváltott heavy metalra. 13 éves korában kezdett basszusgitározni, miután bátyja meghalt. Szülei szerint „a bátyja miatt akart a legjobb basszusgitáros lenni.”  Naponta hat órát gyakorolt (egészen a Metallicához való csatlakozásáig). A klasszikus zene és a dzsessz mellett Burtonre még hatással volt a southern rock, a country és a blues. Zenészként és zenekarként ezek az előadók hatottak rá: Geezer Butler, Blue Öyster Cult, Misfits, Queen, Thin Lizzy, Rush.

Mialatt a Castro Valley High School-ba járt, megalapította első zenekarát, az "EZ-Street"-et. A zenekar egy Bay Area-beli topless bárról kapta a nevét. Az együttes további tagjai a jövőbeli Faith No More-gitáros "Big" Jim Martin és jövőbeli Faith No More- és Ozzy Osbourne-dobos, Mike Bordin. Burton és Martin folytatták zenei pályájukat, miközben a Chabot College diákjai lettek, Haywardban. Második zenekarával, a "Agents of Misfortune"-nel beneveztek a helyi "Battle of the Bands" ("Bandák csatája") versenyre, 1981-ben. A versenyt felvették videóra, amin már játszott részleteket két későbbi Metallica-dalból ("(Anesthesia) Pulling Teeth", "For Whom the Bell Tolls"). 1982-ben csatlakozott első komolyabb zenekarához, a Traumához.

Metallica

1982-ben a Trauma Los Angelesbe ment, hogy fellépjen a Whisky a Go Go klubban. A klubban jelen volt James Hetfield és Lars Ulrich, az egy évvel azelőtt alapított Metallica két tagja. Amikor hallotta Burton játékát, Hetfield így fogalmazott: „Ez egy fantasztikus zúzás volt”, ugyanis azt hitték, hogy Burton valójában egy gitáros. Amikor megtudták, hogy valójában egy basszus szólót hallottak, megpróbálták beszervezni Burtont saját zenekarukba. Megkérdezték tőle, hogy nem akarja-e átvenni Ron McGovney helyét, és mivel Burton úgy érezte, hogy a Trauma „már csak pénzért zenél”, belépett a Metallicába. Az ötlet, hogy a zenekar Los Angelesben telepedjen le, akadályba ütközött, ugyanis Burton nem akart elköltözni San Franciscóból. Ezért a San Francisco-i El Cerrito-t tették meg székhelyül.

Burton első munkája a zenekarral a Megaforce demó volt. Előző demójukat, a No Life 'til Leathert sikerült eljuttatni John Zazulához, a Megaforce Records tulajdonosához. A zenekar egyből Old Bridge-be, New Jersey-be ment, hogy aláírják a szerződést Zazula kiadójával. Első albumuk a Kill 'Em All volt, ami tartalmazta Burton basszusgitárszólóját, az "(Anesthesia) Pulling Teeth"-et, amihez effekteket is alkalmazott, például wah pedal-t (abban az időben basszusgitáros nem használt wah pedalt, ugyanis azt hat húros gitárhoz alkalmazták, bár volt egy kivétel is, Geezer Butler, a Black Sabbath basszusgitárosa is használta ezt az effektet a Sabbath első albumán).

A zenekar második albuma a Ride the Lightning, ami tovább tágította zenei horizontjukat. Burton is sokkal több számban vett részt: nyolc dalból hatban működött közre. Ezen az albumon is használ effekteket a "For Whom the Bell Tolls" és a "The Call of Ktulu" számokban.

A Ride the Lightning már a nagyobb kiadók figyelmét is felkeltette. A zenekar leszerződött az Elektra Recordshoz, és elkezdtek munkálkodni következő albumukon, a Master of Puppetsen, ami később a thrash metal és az egész heavy metal műfaj meghatározó lemeze lesz. Ezen az albumon is nagymértékben részt vett Burton a dalírásban, főleg az "Orion" című, instrumentális szerzeményben. Ezen az albumon szerepel egyébként Burton kedvenc Metallica száma, a "Master of Puppets". A Master of Puppets volt a zenekar igazi áttörése, viszont egyben Burton utolsó albuma is a Metallicával.

Burton utolsó előadása 1986. szeptember 26-án volt, Stockholmban. Utolsó fellépéseit a zenekarral le lehet tölteni a Metallica weboldaláról.

Halála

A Damage Inc. turné európai részében a zenekar úton volt turnébuszukkal. Mivel az ágyak kényelmetlenek voltak, Hammett és Burton kártyázni kezdtek, hogy eldöntsék, ki aludjon az emeletes ágy tetején. 1986. szeptember 26-ának éjjelén Burton nyert egy pikk ásszal, ezért lehetőséget kapott, hogy ágyat válasszon. Hammett ágyát választotta. Alvás közben reggel hét órakor (27-én) a buszsofőr szerint a busz megcsúszott a fekete jégen az úton (2 mérföldre Ljungby-tól), és kiment a fűre közel Dörarphoz, Svédország déli részén. Burton kiesett az ablakon és a busz rádőlt, ott helyben meghalt. James Hetfield később elmondta, hogy először azt hitte, a busz azért csúszott le az útról, mert a sofőr részeg volt, ugyanis alkoholszagot érzett rajta. Hetfield később azt is elmondta, hogy az eset után sétált a baleset helyszínén, de nem talált fekete jeget az úton.

Burton hamvait a Maxwell Ranch-on szórták szét. Temetése alatt az "Orion" című dal szólt, amit Hetfielddel közösen írt. A "...cannot the Kingdom of Salvation take me home?" című szöveg a "To Live Is to Die"-ból rá van írva Burton emlékművére.

A legjobban ismert nem-Metallica tisztelgés Burton előtt az "In My Darkest Hour" című dal a Megadeth-től. Dave Mustaine elmondta, hogy miután hallott barátja haláláról, egyből leült dalt írni és azonnal meg írta a dal zenéjét. A dal szövege azonban független Burton halálától. Mustaine nagyon jó barátja volt Burtonnek. Mustaine azt mondta, hogy Burton halála inspirálta a dalt.

2006. október 3-án emlékkövet avattak Svédországban, nem messze a baleset helyszínétől.

Az Anthrax az Among the Living című albumát Burtonnek ajánlotta, csak úgy, mint a Metal Church a The Dark című albumát.

2009. április 4-én posztumusz beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. Apja, Ray Burton mondott beszédet.

A To Live Is to Die: The Life and Death of Metallica's Cliff Burton című életrajzi könyv 2009 júniusában jelent meg. A könyvben Hammett írta az előszót.

Forrás: wikipédia

Lars Ulrich (1963. december 26., Gentofte, Dánia) dán zenész, a Metallica együttes társalapítója és dobosa. A dániai Gentoftében született. Fiatalkorában édesapja hatására komolyan teniszezett. 17 éves korában a család Los Angelesbe költözött, ekkor kezdett dobolni. Az 1980-as évektől kezdve a thrash metal műfaj egyik legelismertebb dobosa lett

Korai élete

Ulrich édesapja, Torben Ulrich profi teniszező és zenei szakújságíró volt, főleg jazzel foglalkozott; Ulrich keresztapja a legendás szaxofonos, Dexter Gordon.  Ezért szinte evidens volt, hogy a kis Ulrich is hasonló életutat járhat be. 1973 februárjában Ulrich édesapja szerzett öt jegyet a koppenhágai Deep Purple koncertre. Eredetileg barátaival akart elmenni, ám miután egyik barátja nem tudott eljönni, a fennmaradó jegyet az akkor 9 éves Ulrich kapta meg. Pár nappal később megvette az együttes Fireball című albumát. Ulrich az album és a koncert hatására végleg beleszeretett a rock and roll, majd a heavy metal világába. Egy Ronnie James Dio halála után írt nyílt levélből kiderül, hogy Ulrich nagy Rainbow rajongó volt kiskorában.[6] Az első dobfelszerelését - egy Ludwig dobfelszerelést - nagymamájától kapta 12 évesen. Az 1980-as évek elején családjával Kaliforniába költözött, és terve az volt, hogy profi teniszező legyen.

1981 végén felfedezte a Diamond Head nevű brit heavy metal zenekart. Annyira hatott rá a zenekar debütáló albuma, a Lightning to the Nations, hogy San Franciscóból elutazott Londonba, a Woolwich Odeon-ba, hogy megnézze koncertjüket. Szállást viszont nem szervezett magának. Ezért ott maradt a koncert helyszínén és megkereste a zenekar tagjait színfalak mögött. Ulrich elmondta, hogy mennyit utazott a koncert megnézéséért. A szólógitáros, Brian Tatler felajánlotta, hogy elmehet velük a következő koncert helyszínére, Birminghambe. Ulrich végül egy héten át a Diamond Headdel utazott együtt, és azóta is nagy rajongója az együttesnek. 1999-ben segített keverni az albumukat, a The Best of Diamond Head-et.

Metallica

Ulrich 1981-ben feladott egy újsághirdetést a The Recyclerben, miszerint "egy dobos zenészeket keres dzsemmeléshez". A levélre James Hetfield és Hugh Tanner válaszoltak. A zenekart hivatalosan 1981 októberében alapították, öt hónappal azután, hogy Ulrich és Hetfield először találkoztak. A "Metallica" név egy baráttól, Ron Quintanától származik, aki azon gondolkozott, hogy milyen néven indítsa el heavy metal magazinját. A Metallica egy volt ezen ötletek közül. Ulrich rábeszélte Quintanát a Metal Mania névre, magának pedig megtartotta a Metallicát.

Ahogy a Metallica az egész Bay Area-i thrash metal mozgalom, úgy Ulrich a gyors thrash metal dobolás egyik úttörőjévé vált a nyolcvanas években. Az 1990-es évektől az együttes mainstream sikereinek, és a 2000. évi Napster-botránynak köszönhetően Ulrich az egész zeneiparban ismertté vált. 2000 júliusában ő maga is felszólalt az amerikai szenátus vizsgálóbizottsága előtt a Napster-ügyben, ami az után robbant ki, hogy a Metallica "I Disappear" című dalát már megjelenése előtt több százezren töltötték le illegálisan a Napsterről.

Stílus

Ulrich dobolási stílusa karrierje során többször változott. A '80-as évek során gyors és agresszív stílus volt rá jellemző, gyakran használt duplázót, ami igen népszerű lett a heavy metal dobosok körében. Az 1990-es és 2000-es évek során leegyszerűsítette az ütéseket, hogy illeszkedjenek a Metallica akkori stílusához. A Metallica óta inkább a precíz dobolásra fókuszált, ezért lecsökkentette dobfelszerelését 9 darabosról 7 darabosra. A Death Magnetic lemezen a Metallica némileg visszatért az eredeti stílusához. Ulrich-ot dobosként Bill Ward inspirálta. A legnagyobb hatást rá a Deep Purple tette.

Magánélete

Ulrich eddig kétszer nősült. Első feleségével, Debbie-vel 1990-ben váltak el. 2004 márciusában Ulrich elvált második feleségétől, Skylar Satensteintől is (tőle 2 gyermeke született, Myles (1998. augusztus 5.) és Layne (2001. május 6.)

Jelenleg egy dán színésznővel, Connie Nielsennel él együtt Marin Countyban, Kaliforniában. Első közös gyerekük, Bryce Thadeus Ulrich-Nielsen, 2007. május 21-én, San Franciscóban született (Nielsennek már előtte is volt egy gyereke, Sebastian, aki 1991-ben született).

Ulrich hobbija a festmények gyűjtése. Saját elmondása szerint sokszor jár kiállításokra és aukciókra. Egy 2008-ban, a Stereo Warning-nak adott interjújában ezt mondta: "A ház, ahol felnőttem tele volt festményekkel. Az egyetlen dolog amit magamtól csinálok, hogy gyűjtöm a festményeket. Ez a szenvedélyemmé vált. Nem az az egyetlen élet, amit a Metallicában, vagy dobosként csinálok. Megismertem magamat ebben a művészetben, szeretek elmenni kiállításokra és aukciókra. Ez nagyszerű, mert a zenekarral semmit sem szoktunk együtt csinálni."

Amikor beiktatták a Metallicát a Rock and Roll Hall of Fame-be, Ulrich vált az első dán származású zenésszé akit beiktattak.

Megjelenése a populáris kultúrában

Megjelent a South Park "Keresztény rock" című epizódjában, mint a zeneletöltés egyik áldozata.

Szerepelt a Metallica többi tagjával a Simpson család egyik epizódjában, a "The Mook, the Chef, the Wife and Her Homer"-ben.

A Doktor House című sorozat "Knows Unknows" című epizódjában Dr. Gregory House a legnagyobb metal dobosnak nevezte.

Dee Sniderrel együtt, szerepel a Get Him To The Greek című filmben,  valamint szerepelni fog az HBO Hemingway & Gellhorn című filmjében.

Forrás: wikipédia