Backline: Azok az alapcuccok, amit ő ad a hangszereseknek, hogy gyorsabban menjenek az átállások zenekarok között, illetve nektek ne kelljen ládákat, komplett dobot cipelni, de ez inkább érdek, mint jófejség. Ezekben olyanok szoktak lenni, mint fejládákból a láda, dob alap (lábdob, tamok, esetleg valamennyi állvány). [Lehetséges, hogy fizetős]

Véghangosítás: A mikrofontól elindulva a kifelé szóló hangfalakig (PA). Azaz nem magatoknak kell a hangosítást megoldani. [Lehetséges, hogy fizetős]

Backstage: magyarul öltöző. Talán zárható, talán budi is van benne. Ez nem a sztárállűrök miatt van, hanem mert hülyén néz ki, ha a zenekarok a színpad mellett/előtt/-on tárolják a hátizsáktól kezdve a kabátokon át a mindenüket, illetve képtelenség a személyzetnek is a közlekedés, a bulid közben kabátért felrohangászó (mert „megyünk ki cigizni”) következő zenekar tagjairól nem beszélve. Mindezektől függetlenül, ilyenek megtörténnek.

Riderek (ejtsd rájder): zenekari igények.

Technikai rider: minden, ami a zenekari műszaki igényeire vonatkozik. Konnektorok (európai csatlakozó típus neve: Schuko) helye és száma, színpad mérete, hangosítási bemenetek helye és száma, keverőkön csatornakiosztás, fénytechnika, látványtechnika, stb-stb-stb.

Stage plan, színpadkép: skicc, hogy hogyan helyezkedtek el a színpadon, általában a technikai rider része. Nekem mindegy melyik irányba rajzolja az ember, de akkor tüntesse fel a közönség helyét is. Általában felülnézeti kép, a teteje a színpad háta, az alja néz a közönség felé, a jobb oldala a szemből nézett színpad jobb oldala.

Fel kell tüntetni a tagok helyét névvel, hangszerrel (esetleg becenévvel, hogy a technikus hogyan is szólítsa, mert úgy könnyebb a kommunikáció, ergó gyorsabb a zenekarok közti átállás); a hangszerének a kimenetét (ha akusztikus, akkor mikrofon helyét, ha elektromos, a kimeneti csatlakozó típusát, lehetőleg szabványosan elnevezve, tehát nem kennon, meg dzsekk, hanem XLR, TS, TRS, stb.); konnektorok helyét és számát, amennyit szeretnél egy bizonyos pontra (láda mögé 2x, lábam elé 3x); monitorok helyét és számát; esetleg igényelt emelvény helyét és méreteit, plusz mindent, amit közölni akarsz másik féllel. Nem, nincs olyan, hogy „de megbeszéltem a szervezővel, technikus, miért nem tudod?”, minden legyen rajta. Ami nincs rajta, az a kezében tartó számára nem létezik.

Egyéb rider alpontok az ellátással kapcsolatban: Catering (ejtsd két(ö)ring) -- kaja/pia igények; Merchandise (ejtsd m(ö)rcs(e)dájz, mörcs) -- zenekari kiegészítőkhöz mire van szükséged (asztal, mérete, kislámpa, szekrény, polcok, stb-stb-stb.; szállásigények

Hirdetés: általában a szervező dolga (lenne), de megegyezéskérdése. Te esetleg adhatsz saját reklámanyagokat (plakát), ha annyira fontos, de minden tisztelet azé a szervezőé, aki maga kiteszi. Ha kiadja a melót, akkor meg leellenőrzi, hogy elkészült-e a plakátozás.

A manapság (már 10-12 éve) divatos „hívjál haverokat” hirdetési módszer vagy közönségszervezés egy vicc. Nevezzük inkább felelősséglepasszolásnak a zenekar felé. Ugyanis a szervező azért szervez bulit, mert profitot akar látni belőle. Ezzel a módszerrel profitot lát (ha a bevételei magasabbak, mint a kiadásai), de a tényleges közönségszervezést nem végezte el, azaz nem ő végezte el.

A hangosító

Direkt nem írtam technikust, mert abban bármilehet, illetve a fénnyel itt nem foglalkozunk. Amelyik zenekarnak már fényes igényei vannak, az már úgyis tudja, mit akar.

PA: Public Address. Nagyközönség elé tárja az igét. Magyarul kihangosítás.

FOH: Front of house. Minden ami a közönség felé van. FOH-pult (keverőállás), FOH-mérnök (hangosító), FOH-keverés (kifelé szóló keverés, nem monitorkeverés!), FOH-bármi.

Monitorozás: szemből vagy oldalról. Szemből (frontban) a FOH-technikus csinálja, ha oldalt van (nagyobb bulikon, fesztiválokon), a monitorkeverős emberke. Ne legyetek amatőrök, mindig nézzetek oldalra. Ha van monitorkeverés, ne a FOH-mérnöknek mondjátok az igényeiteket, mert az tök gáz és csak kiröhögtetitek magatokat...

Gerjedéshatár: énekeknél jelentkezik általában, de bármi begerjedhet. Amikor ezt bűvös szót mondja a hangosító, akkor pont azon a határon vagytok, amikor így oké, de ha belehajolsz a monitorba, ettől az állapottól eltérsz, bármikor begerjedhet. Oka, hogy gyenge jel megy be a mikrofonba és hogy kifelé is megszólaljon még talán az énekérthetőség is (a hallgató nem nem hallja az éneket, legfeljebb nem érti a szöveget -- megjegyzés a közönségnek) a hátul ordító dobok és gitárcuccok mellett és a mikrofon érzékenysége már annyira ki van tekerve, hogy minden szemetet bevesz, ami a levegőben van.

Gyakorlatban: általában énekes kislányok, de kisfiúk is szoktak, nagyfiúk is, annyira gyengén énekelnek a mikrofonba (vagy mesziről), hogy egyszerűen nincs hova kitolni a potmétert a keverőn, hogy hallani lehessen. Ez visszafelé, a színpadra is pontosan ilyen gyengén hallatszik, ezért a delikvens mééég több hangerőt kér a monitorába. Ugye a hangosító a megszólalás érdekében növelni fogja a mikrofon érzékenységét, de ahogyan az előbb megbeszéltük, egy ponton a mikrofon már minden szart bevesz, ezért a monitorból érkező hangot is. Ekkor kialakul egy körforgás a monitor-mikrofon-PA között, na az a gerjedés. Megoldás: az énekes menjen el szakemberhez hangképzést tanulni. Ordítozni kérésre úgysem fog, ha eddig nem így csinálta, bár hangosítók ezt kérik tőle hirtelen, jobb híján. Vagy nem lesz ének, érthetőség meg aztán végképp.

Riderek, stage plan, stb.: „A szervező” pontban.

Rendezői jobb/bal oldal: a rendező mindig szembem ül a darabnak, ergó ami neki a jobb, az a színpadról nézve bal oldal. Tükörkép. Majdne lepődjünk meg, ha a hangosító a rendezői jobb gitárt kéri beálláskor. De akkorsem lepődik meg, ha a másik kezd el játszani, hehe.

A grafikus

DPI: Dots per inch. Egy inch-re (2,54 cm) jutó pontok száma, majdnem felbontás. Nyomdában 300 DPI, weben 72 DPI minőségű anyagokat kérnek.

Kifutó: A nyomdai anyag szélei. 2-3-5 mm kifutót hagyni kell a képen, mert az nyomdában levágódik. Ha egy 100x100 mm-es matricát kérsz a nyomdától, akkor a leadott nyomdai anyag mérete 105x105 mm. Ez nem sok, tervezz úgy, hogy ne hasznos felület legyen.

Színrendszer: Nyomdában CMYK, weben RGB. Nyomdában 4 színből állítják össze a képet (Cián, Magenta, Yellow-Sárga, Key-Fekete, azaz a kulcsszín, hiszen gazdaságtalan a 3 előzőből mindig feketét kikeverni), Weben 3 színből áll össze a kép (Red-Vörös, Green-Zöld, Blue-Kék). Képek szerkesztésénél jól válassz, főleg, hogy tudod hova küldöd az anyagot. Úgyis fel fog tűnni, mert ha azt hiszed, hogy a fészbúkos banneredet majd te beküldöd a nyomdába, hogy matrica legyen belőle, amikor 300-ra állítod a felbontását, meglátod mi történik. Nem lesz jó. A miértje könnyen megtalálható az interneten.

Formátum: Sose szerkeszthetőben küldd be. PDF. Ezzel a legtöbb értelmes nyomda már dolgozik.

Matt, fényes: iskolai füzet vagy szórólap csillogású, ujjlenyomat ottmaradós papír.

A cikksorozat előző részeit itt olvashatjátok:

1. Leszünk mi nagy zenekar?

2. Hogyan kerülhetünk be jó helyekre koncertezni?

3. Mennyi az annyi? Avagy mennyiből lehetünk nagy zenekar?

4. Dalokat adjak ki vagy lemezt? Hogyan tudom hirdetni nulla ismertséggel?

5. Hogyan tervezzek médiakampányt?

6. Gyors válaszok, amelyek a hasznunkra válhatnak

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.