Bejelentkezés

x
Search & Filters

Ütős album érkezett a The Trousers-től (interjú)

Április 15-én az MR2 Petőfi Rádióban hallhatta a közönség a The Trousers új albumának a Freakbeat-nek a bemutatóját. Az lemez munkálatairól, érdekességeiről és a közeljövőről kérdeztük a zenekar képviseletében Kőváry Zoltán énekes-gitárost.
 

Rockbook: - Most jelent meg a legújabb, számszerint a harmadik nagylemezetek a Freakbeat. Ez egy mára feledésbe merült műfaji jelző neve, melyet a 60-as évek végének, és a 70-es évek elejének garage rock előadóira tűztek rá. Az egész albumot felöleli ez a freaky stílus?

 

The Trousers: - Igazából csak a címe és a borítója „freaky”. Nagyon megtetszett ez a kifejezés, bár maga a lemez sokkal inkább a hard rock irányába húz, mint a pszichedelikus garázsrock felé. Már az előző albumunk, a Soul Machine címe is tartalmazott műfaji utalást, mivel nagyon szeretjük a 60-as évek második felének soul-zenéjét, a Stax-ot meg a Motown-t, de az is igyekezett sokrétű lenni. A mostani borító kecskefejes alakjával egy kicsit a mágikus vonatkozásokra is akartunk hajazni, hiszen a „vuduzás” is mindig is része volt a rock and rollnak: Stones, Hendrix, Led Zeppelen, Black Sabbath, Blue Öyster Cult, Danzig és még folytathatnám akármeddig.

 

Rockbook: - Elég ütősre sikerült a korong. Mennyi ideig készült az album, volt esetleg valami amit másképp csináltatok mint az előzőeknél?

 

The Trousers: - Másfél évig dolgoztunk rajta, blokkokban készült, és sokkal inkább csapatmunka eredménye, mint a Soul Machine. Először a Sister Sludge, I Get Around, Fear Of The City és a Not Afraid To Fall négyes készült el, amit tavaly meg is jelentettünk egy online EP formájában, előzetesként. Ezután mindig 2-3 nótán dolgoztunk párhuzamosan, folyamatosan finomítva azokat. Ugyanúgy dolgoztunk, mint a Soul machine esetében; a budapesti Artist Factoryben rögzítettünk, és dobosunk, Cs. Szabó Zoli vezette a munkálatokat, aki kiváló hangmérnök. A dalokat nagyrészt én írom otthon akusztikus gitáron, először feldemóztuk, majd Csészi feldobolta, én meg felgitároztam és felénekeltem a részeimet. Ezután jöttek a többiek: Locke Peti (gitár), Iliás Ádám (basszus), valamint állandó kísérőink, Derecskei Zsolt billentyűs és Csányi Rita vokalista. Azt gondolom, hogy a stúdiótapasztalatoknak hála a hangzásunk nagyon nagyot fejlődött az előző album óta.

 

Rockbook: - A lemezen tizenegy jobbnál jobb dal foglal helyet, egyet mégis kiemelnék, a Real Deep Groove-ot, amit a The Hellacopters frontemberével Nicke Andersson-nal közösen csináltatok. Hogyan kerültetek vele kapcsolatba, és miért pont őt választottátok?

 

The Trousers: - Nagyon nagy hatással van ránk a Hellacopters 2000-től kezdődő, dal centrikus időszaka, elsősorban a High Visibility és a By The Grace Of God albumok. Az az érdekes, hogy én viszonylag későn és apránként kattantam rájuk, de a benyomás nagyon mély és tartós lett. Azok a zenék, amiből táplálkoztak, évtizedek óta ismertek voltak számomra, de így összerakva, ahogy ők csinálták, sok mindent tudatossá tett bennünk, katalizátor szerepét töltötte be. Szerintem Nicke Andersson minden idők egyik legnagyobb rock dalszerzője, óriási példakép számunkra. Meg kell hallgatni pl. a Down on freestreet vagy című számot: egyszerűen lenyűgoző, fogalmam sincs, hogy kell ilyeneket dalokat írni! Nagy szerencsém volt, mert 2009-ben megismerkedhettem az akkori svéd követségi titkárral, Lars Erik Tindrével, aki megszerette a The Trouserst (főleg a későbbi a Sister Sludge-ot), és 2012-ben hazaköltözve Stockholmba segített összekapcsolódni Nickével. Végül idén februárban küldtem el Anderssonnak a dalt; nagyon bírta, és játszott rá egy fantasztikus szólót. Sőt még azt is írta, tök jó lenne, ha valamikor játszanánk együtt a mostani bandájával, az Imperial State Electric-kel!

 

 

Rockbook: - Mely művészek működtek még közre a Freakbeat megszületésében?

 

The Trousers: - Az Electric Garden végén, ami talán a legmonumentálisabb felvétel az anyagon, az Ozone Mama gitárosa, Gábor Andris szólózik egy óriásit. Az Ozone Mamával nagyon közeli kapcsolatban vagyunk, sokat játszunk együtt, közös a menedzsmentünk, hasonlóan gondolkozunk a zenéről, bár más oldalról közelítünk a műfajhoz. Ők pszichedelikusabb, stoneresebb, nagyobb lélegzetű darabokat nyomnak, míg nálunk a kemény rock inkább a szorosabb értelemben vett dalformák köré épül, és sokszor megjelennek a 60-as évek értelmében vett „popos” hatások az énektémákban. A másik vendégművészünk Ferenczi Szoni volt, aki régebben a Balkan Fanatikot erősítette. Ő is a Real deep groove-ban szerepel, amiben van egy átvezető énekes rész a második refrén és Nicke szólója közt. Kitaláltuk, hogy mi lenne, ha azt női énekesre bíznánk, viszont más karaktert igényelt, mint állandó kiváló vokalistánk Rita orgánuma. Csészi ajánlotta Szonit, és szerintünk nagyon jól sikerült.

 

Rockbook: - Az albumon helyet kapott egy feldolgozás nóta is, a Kinks – All Day And All Of The Night-ja. Miért pont erre a dalra esett a választás?

 

The Trousers: - Ez akár kapcsolódhat az előző válaszokhoz is. A Kinks-nek ez a nótája mondjuk a Stones Jumping Jack Flashével az első jól sikerült példái annak, ahogy az akkori értelemben vett popzenekarok beépítették a klasszikus dalformába az éledező underground garázs-szcéna megszólalásbeli keménységét és riffjeit, iskolateremtő módon. Valójában pl. a Hives is ezt a receptet követi. A Kinks-dalt régóta játsszuk koncerten, és amikor felmerült, hogy digitálisan újra kiadnánk a Soul Machine-t, akkor rögzítettük is bónuszként. A digitális újrakiadás végül nem valósult meg, de a felvétel nagyon dögös lett, ezért felraktuk a lemezre. Nekem nagyon tetszik, ahogy a végén a basszus beragad az alaphangba a riffelés alatt, amitől elég mocskos lett, kicsit a Turbonegro jobb időszakaira emlékeztetve.

 

Rockbook: - Hogyan jellemeznéd egy szóval a Freakbeat-et?

 

The Trousers: - Egy mondatban azt mondanám, hogy a Freakbeat egy energikus, dalközpontú, retrós beütésű kemény rock and roll lemez.

 

 

Rockbook: - Már megjelent egy videóklip az I Get Around című dalhoz, melyet, mint más klipeteket (pl. Mortal Moon) is a Turbo gitárosa Vígh Dávid rendezett. Van ilyenkor valami előre eltervezett alapötlet részetekről, vagy szabad kezet adtok Dávidnak?

 

The Trousers: - Mutattam egy-két dolgot Dávidnak, de mivel nagyon jó szakember és bízom az ízlésében, ezért a megvalósítás teljes mértékben rá és Hencz Petire lett bízva. Rendkívül gyorsan meglett a felvétel, egy vasárnap délután rögzítettük a Corvin tető egyik helységében. Nagyon hideg volt, látszott a leheletünk, de élveztük, jó hangulatban zajlott a munka. A vágás és az utómunkálatok is hamar elkészültek, és február közepén csináltunk egy koncerttel egybekötött bemutatót a Toldi moziban. Elégedettek vagyunk a fogadtatással, 2 hónap alatt csaknem 12.000 megnézés volt a Youtube-on, de a klip forog a svájci Rock Label TV-n és az olasz Yourock-on is. Az év második felében minden bizonnyal csinálunk majd egy újabb videot is, de még nem tudni, melyik számhoz és kivel.

 

Rockbook: - Melyik a kedvenc dalod a Freakbeat-en?

 

The Trousers: - A Nickés felvétel mellett az I get around, ami a legkoncentráltabban tükrözi a zenekar elképzeléseit, illetve az Under The Wheel. Az utóbbival szerintem sikerült egy elég egyéni vegyületet kikeverni, hiszen van benne AC/DC-s riffelés (ráadásul nem Gibson-jellegű gitárokkal), Byrds-ös vokálozás, lüktető Motown-ritmika, Johnny Winteres texas-blues slide-gitárszólók. Ez a zenei patchwork-özés eléggé fekszik nekünk, én személy szerint sokkal izgalmasabbnak tartom, mint egy adott műfaj, mondjuk a stoner vagy az indie műfaji határain belül maradni.

 

Rockbook: - Mi minden idők 3 legjobb rock lemeze?

 

The Trousers: - The Rolling Stones  - Get Yer Ya Ya’s Out, AC/DC – Let There Be Rock, The Hellacopters – By The Grace Of God

 

Rockbook: - Tekintsünk egy kicsit előre, a közeljövőben hol hallhatja a közönség a Freakbeat dalait élőben?

 

The Trousers: - Mostanában elég sok koncert lesz: április 26-án a JATE klubban játszunk Szegeden az Irie Maffia előtt, május 2-án szülővárásomba, Békéscsabára látogatunk, május 15-én az Iskolában leszünk Pesten a The Poster Boy-jal, 17-én a PAFE-ra megyünk, 24-én pedig Pécsett lépünk fel a Spaceshit társaságában.

 

 

Sebők Tamás

 

 

 

Címkék: 
The Trousers