Bejelentkezés

x
Search & Filters

Grand Mexican Warlock - "A mainstream médiából kizárólag a szar ömlik" (interjú)

Valamivel több, mint 3 év telt el azóta, hogy a Grand Mexican Warlock elnevezésű magyar supergroupnak megjelent az első nagylemeze ’Aeons’ címmel. A tavalyi év során a formáció turnézott Európában, készített egy új albumot és megvált egy zenekari tagtól. Többek között ezekről a témákról, a banda nevéről, a stílusról és a jövőbeli tervekről beszélgettünk az együttes képviseletében Szabó Lacival.

Rockbook: Sablonosnak tűnhet a kérdés, de miért pont ezt a nevet adtátok a zenekarnak?

Szabó Laci: Hú, ezt tényleg megválaszoltuk már vagy ezerszer, és minden alkalommal tovább egyszerűsödött a válasz. Úgyhogy most legyen elég ennyi: Mignon. A teljes story nagyon egyszerűen kiguglizható.

Rockbook: Az előző korong alapján igen nehéz behatárolni a csapatotok stílusát. Pszichedelikus-rock, post-rock, progresszív rock és még ezekhez hasonló ízek mutatkoznak meg a számaitokban. Az új lemez szerinted segít majd a stílusválasztásban, vagy nem is törekedtek korlátok közé szorítani a zenéteket?

Sz.L.: Nem gondolkodunk stílusokban, magam sem tudnám nálad jobban megfogalmazni, pontosan ezt gondolom, hogy nem szeretném korlátok közé szorítani a zenénket. Mondjuk van pár stílus, amit szívesen játszanék, pl. ilyen Entombed-féle death metalt, ott nem zavarna az sem, ha minden szám ugyanolyan lenne. De a GMW nem erről szól, itt minden belefér, elég csak meghallgatni az új lemezt. Utoljára a keverési munkálatok legvégén hallgattam végig és az volt a benyomásom, hogy olyan, mint egy válogatás album, tényleg minden dal egy külön kis világ, de reményeim szerint mégis van egyfajta egység a lemezen, amitől azt mondhatjuk, hogy ez GMW.

Rockbook: A ’Hell Sweet Hell’ névre keresztelt album dalaiból már a múlt év végén kaphattak egy kis ízelítőt a rajongók és idén március 3-án végre az egész anyag napvilágot látott. Számomra ezek a dalok első hallgatásra harmonikusabbnak, letisztultabbnak tűnnek az előző lemezhez képest. Köszönhető ez a zenekarban lefolyt tagcseréknek? (Gondolok itt Reich Tomira és a nemrég távozott Somló Danira.)

Sz.L.: A letisztulást én is érzem, de ez egy hosszabb folyamat és szerintem kb. a közepén tartunk. Biztos a korral is jár, hogy kevésbé csapongó, mint az előző album. A tagcseréknek ehhez nincs sok köze, főleg hogy a lemezt még Dani dobolta fel.
 


Rockbook: A tavaly év végi facebook postok alapján már egy ideje ti is vártátok az új korong megérkezését. Milyen tényezők késleltették az album megjelenését?

Sz.L.: Én magam sem értem, hogy lehetséges ez, hogy elkezdünk egy lemezfelvételt júniusban, aztán következő év márciusában jelenik meg. Úgy látszik ez a zenekar karmája, hogy minden ötször annyi ideig tart, mint ahogy normális, az Aeonsnál is ugyanez volt. Pedig milyen egyszerű is lehetne, nem? Bemész a stúdióba, bedugod a gitárt, feljátszod, valaki megkeveri és kész. Én erre a módszerre vágyom, és nagyon felnézek az olyan bandákra, mint pl. a Napokon, akik az új lemezüket másfél nap alatt felvették, majd egy pár napos keverés után el is készült az egész. Nekünk nem ilyen, mi sokat tökölünk, bénázunk, hajlamosak vagyunk elveszni a részletekben, és a hangmérnökünk, Bánházi Gabika is egy olyan csávó, aki szeret újra és újra tiszta füllel nekilátni, nem egyszer előfordult, hogy egy már késznek hitt számot teljesen újrakevert a nulláról, teljesen más metódus szerint. Minden dalhoz több verziót csináltunk és csak a végén dőlt el, hogy melyiknek mi áll a legjobban. Úgyhogy kicsikét elhúzódott a lemezkészítés, de ezt így útólag már egyáltalán nem bánom.

Rockbook: Nyilván az egész lemez kedves számodra, de melyik nóta áll közelhozzád a ’Hell Sweet Hell’-ről?

Sz.L.: Azt hiszem, a Delta a kedvencem, de erősnek érzem mindet. Koncerten megint más, vagyis mindig más. A pillanat dönti el, van amikor mindegyik, néha kiemelkedik 1-2 dal, máskor meg utálom az összeset. Szerintem amúgy kell néhány év, hogy reálisan meg tudjam ítélni a lemezt, hiszen annyira, de annyira kurvára sokszor hallottam a keverés közben, hogy az felér egy kínzással. De azért örülök neki, félre ne értse senki, csak ennyi hallgatás után az ember elveszti a fonalat...

Rockbook: Melyek azok a dolgok, amelyek inspiráltak titeket az új album összerakásánál? (zenék, helyek élmények)

Sz.L.: Nem is tudom, azt hiszem minden, ami történik velünk, így vagy úgy megjelenik a zenénkben, talán a természet jótékony hatását tudnám kiemelni. Kint lenni sokat a levegőn, az erdő mélyén, folyóparton, vagy a Balaton közepén az Áron kis vitorlásán... Ezek inspirálnak, és persze mindenféle zene, amiket lehetetlen felsorolni.

Rockbook: Sajnos a hazai közönség manapság nem igazán képes nyitni a hozzátok hasonló újító zenekarok muzsikájára. Sokan ragaszkodnak tíz körömmel a már jól ismert,elcsépelt előadók soraihoz.  A tavalyi európai turnétok során tapasztaltatok különbséget a külföldi országok és a magyar befogadók mentalitása között?

Sz.L.: Az ehhez hasonló kérdésekre szokás azt válaszolni, hogy külföldön sokkal jobb minden, mennyivel nyitottabak az arcok, stb... Sajnos van is benne valami, elképesztő igénytelenség ömlik itthon mindenhonnan, választhatsz hogy az Euróvíziós szarságot nézed vagy a Nagy Duettet, esetleg valamelyik lakodalmas műsort, netán bekapcsolod a rádiót, ahol vagy retro slágerek mennek, vagy a létező legüresebb, legfelszínesebb pop számok, ráadásul semmi egyéniség, sehol egy eredeti produkció. És akkor jön egy ilyen Rákay Philip vagy egy Csiszár Jenő, aki megmagyarázza, hogy milyen zseniális, milyen nagyszerű, milyen csodálatos előadóink és dalszerzőink vannak. Ez minket közvetlenül nem érint, mert a koncertre járó közönség nem erre rendezkedett be, tehát a kérdésedre a válasz végülis az, hogy azok az arcok, akik már eljutnak egy magunkfajta underground felfogású zenekar koncertjére, azok itthon is épp olyan nyitottak és lelkesek, mint bárhol máshol a világon. Inkább az a rossz, hogy amíg a mainstream médiából kizárólag a szar ömlik, addig a „lentebbi” szinteken megrekednek a dolgok, ezért lehetséges az, hogy nagyon sok nagyon jó zenekar fellépni sem tud sehol, gyakorlatilag semmi lehetőségük sincs, hogy kitörjenek. De még a próbateremből se. Ez szerintem egy nagyon szomorú ügy, és nem tudom, hogy megváltozik-e valaha, de nekünk magyar zenekarként kötelességünk itthon is jelen lenni és tenni a tőlünk telhetőt.

Rockbook: Milyen élményekkel gazdagodtatok az egyes állomásokon? Kaptatok-e esetleg ihletet az új koronghoz?

Sz.L.: Hú, ezt is lehetetlen felsorolni! De tényleg, annyi minden történik egy ilyen turnén és olyan mennyiségben, hogy feldolgozni is nehéz. A legutóbbi turné közel három hétig tartott,  majdnem 20 koncertet nyomtunk, ez így egybe egy hatalmas élmény, csak nagyon részletes. Nagyon jó egy ilyennek neki indulni, ahogy hazatérni is. Ajánlom minden zenekarnak, aki még nem volt külföldön, akármilyen kicsiben is, akár saját szervezésben, de érdemes elindulni!

Rockbook: A facebook oldalatokon olvastam, hogy szereplőket kerestek egy új klip elkészítéséhez. Kikkel tervezitek felvenni ezt a videót? Esetleg lehet-e már tudni, hogy melyik trackhez készül ez a klip és milyen témával?

Sz.L.: A klipet már le is forgattunk és pont ma (márc.14-én) debütál a Lángoló Gitárokon. A Fisherman’s Tale című dalra forgott, Koblicska Péter Örs rendezésében,  mintegy 70 fős stáb részvételével. Maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel, nagyon örülök, hogy ez létrejöhetett. Érdemes megnézni.
 


Rockbook: Milyen jövőbeli terveitek vannak a bandával kapcsolatban a 2014-es évre? Gondolkoztok-e újabb európai turnén?

Sz.L.: Hát ugye most jelent meg a lemez, a következő megmérettetés az A38-as lemezbemutató és az azt követő vidéki koncertek, ezekre nagyon sokat próbálunk Pap Dáviddal, az új dobossal. Hónap végén lesz egy 4 állomásos balti mini turné, melynek legfontosabb koncertje a Tallin Music Week-en lesz, ami egy elég nívós nemzetközi showcase esemény. A továbbiakat még nem tudom, kicsit kifújjuk magunkat, mert most nagyon sok minden volt, muszáj lesz egyet szusszanni, de gondolom nyáron és ősszel sem ülünk majd a babérjainkon, biztosan lesz majd történés bőven, és ha lesz történés, ti is tudni fogtok róla!

Köszi szépen az interjút! / Laci

A GMW március 20.-án tartja a lemezbemutató koncertjét az A38 hajón aMother’s Cake és a KamikazeScotsmen zenekarok társaságában. Ínyenceknek kötelezően ajánlott!

A koncert eventje: https://www.facebook.com/events/352096658261884

 




László Gergely

 

Címkék: 
Grand Mexican Warlock