Ma 20 éves a Volbeat 'The Strength / The Sound / The Songs' albuma (lemezismertető)
Ma húsz éve, 2005. szeptember 26-án jelent meg a Volbeat – The Strength / The Sound / The Songs nagylemeze. A zenekar első albuma nemcsak egy bemutatkozás volt, hanem gyakorlatilag egy stílusforradalom is: itt találkozott Elvis a metállal. A korong olyan hangzásvilágot teremtett, amit azóta is csak ők tudnak hitelesen megszólaltatni.
A dán csapat Jacob Hansen producer vezetésével készítette el bemutatkozó lemezét, a The Strength / The Sound / The Songs-t. Bár kezdetben lassan indult be a banda szekere, 2006-ban áttörést értek el, amikor az album a dán slágerlistán a 18. helyre került, és 21 héten át ott is maradt. Kiadójuk, a Mascot Records csak korlátozott forgalmazási szerződéssel rendelkezett az Egyesült Államokban, így a dalgyűjtemény az Újvilágban jórészt ismeretlen maradt. Az amerikai áttörésre még várni kellett.
A zenekar stílusa már akkor is sok fejtörést okozott a szakértőknek és a rajongóknak egyaránt. Michael Poulsen énekes-gitáros egy interjúban úgy fogalmazott: szerinte a zenéjük vagy rock ’n’ roll-os metal, vagy metal-os rock ’n’ roll. Nos, ezzel nem lettünk sokkal okosabbak. Annyi bizonyos, hogy Poulsen hatalmas Elvis-rajongó, impozáns gyűjteménye van a Királytól, és egyszer úgy fogalmazott: „Ha Elvis a Misfits tagja lett volna, abból pont olyan zene születik, mint a Volbeat.”
Érdekesség, hogy az album munkacíme eredetileg Rebel Monster volt, de végül ezt megváltoztatták. Poulsen elmondta, hogy jó volt Hansen-nel dolgozni, mert pontosan értette, mit akar a zenekar, amely egy laza, csiszolatlan hangzásban gondolkodott. De, hogy mennyire fogalmuk sem volt az album fogadtatásával kapcsolatban azt jól példázza, hogy mikor már megvolt a zenekar ötlete, sőt, dalaik is voltak, Jon Larsen dobos azt a kérdést fogalmazta meg: „Oké, ez rendben van, de ki a fene fogja ezt meghallgatni”? Hiszen a zene nem volt száz százalékig metal, de nem is klasszikus rock ’n’ roll – hanem a kettő különleges ötvözete.
A zenekar tagjai ekkor Michael Poulsen (ének, gitár), Jon Larsen (dob), Franz Gottschalk (gitár) és Anders Kjølholm (basszusgitár) voltak.
Elöljáróban annyit megjegyeznék, hogy számomra a 15 dal egy kicsit sok. A lemez a Caroline Leaving-gel startol, egy tipikus Volbeat-szerzeménnyel, ami azonban nem a legerősebb darab. Michael Poulsen ért a dallamokhoz, tisztában van hangi adottságaival, és ezt az Another Day, Another Way-ben meg is mutatja. Nálam igazán a Something Else Or…-nál indul be a lemez, amely lassabb és keményebb részek váltakozásával, hangulati építkezésével emelkedik ki. A Rebel Monster igazi zúzás Poulsen ritmikailag lassabb refrénjével. A Pool of Booze, Booze, Booza egy kemény alapokra épített rockabilly-szerzemény, középrészében egy Metallica-hangulatú döngetéssel. Több kiemelkedő tétel is van a korongon, például az Always Wu, egy izgalmas, punkos Volbeat-dal.
A Say Your Number ismét Metallica-ízeket hordoz, a következő daltrió viszont igazi csúcspont: a kissé melankolikus, dallamos Soulweeper, a rockabilly-s attitűdöt groove-okkal keverő Fire Song, illetve a hibrid és erős Danny and Lucy (11 PM). A Caroline #1 súlyosabb hangzású, míg az Alienized riffjei külön érzelmi töltettel bírnak.
Az albumon feldolgozás is szerepel: Dusty Springfield 'I Only Wanna Be With You' című dalát annyira sikerült „volbeatesíteni”, hogy a lemez legnépszerűbb darabja lett. A korong két csúcsponttal zárul: az Everything’s Still Fine, amely okosan felépített és kicsit kapcsolódik a feldolgozáshoz, valamint a Healing Subconsciously, amely lüktető dallamaival és a megszokott sémától eltérő dallamvezetésével tűnik ki – itt nincs rockabilly, ez klasszikus értelemben vett metal.
A lemez Dániában kétszeres platina lett (40 000 példány), Németországban pedig arany (100 000 példány). Jon Larsen elmondta, hogy meglepte őket a siker, hiszen ezt a hibrid zenét – amely metal, punk, rock ’n’ roll, rockabilly és country elemekből építkezik – addig senki nem játszotta. A közönség azonban vevő volt rá. Ilyen és ehhez hasonló véleményeket fogalmaztak meg a bemutatkozó albummal kapcsolatban:
- „A Volbeat itt még nyers és dühös volt, még nem tudta, hogy sikeres lesz – ezért zseniális.”
- „Semmi sem logikus benne, mégis működik.”
- „Olyan, mintha Elvis, Glenn Danzig és a Metallica közösen egy garázsban próbálnának.”
- „A Volbeat zenéje olyan, mintha a Metallica elmenne Elvis sírjához, kiásná, és együtt jammelnének.”
A dalok közül az I Only Wanna Be with You több mint 9,2 milliós nézettséget ért el a YouTube-on, a Pool of Booze, Booze, Booza pedig a 2025. szeptember 20-i koppenhágai koncerten is felcsendült.
Összességében elmondható, hogy ez az album lett az alap, amire egy egész karriert építettek – és az építmény még mindig áll. A hangzás időközben a Volbeat védjegyévé vált, a The Strength / The Sound / The Songs pedig egy nyers, energikus, ösztönös anyag, amely talán nem tökéletes, de épp emiatt izgalmas, és ma is bőven releváns hallgatnivaló.
Az album dallistája:
01. Caroline Leaving
02. Another Day, Another Way
03. Something Else Or...
04. Rebel Monster
05. Pool of Booze, Booze, Booza
06. Always, Wu
07. Say Your Number
08. Soulweeper
09. Fire Song
10. Danny & Lucy (11PM)
11. Caroline #1
12. Alienized
13. I Only Wanna Be With You (Dusty Springfield feldolgozás)
14. Everything’s Still Fine
15. Healing Subconsciously
Fodor Attila
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
