Bejelentkezés

x
Search & Filters

Nagyinterjú Lovasi Andrással, a Kispál és a Borz és a Kiscsillag frontemberével

Hatalmas nyüzsgés fogadott a Fishing On Orfű fesztivált nyitását megelőző éjszaka. Épültek a színpadok, folytak a beállások, az apróbb pontosítások. A nagy sürgés közepette azért sikerült egy fél órára kiszakítanom a szervezkedésből Lovasi Andrást. A fesztiválszervező, dalszöveg és zeneszerző, frontembert kérdeztem jelenről, múltról és jövőről.

Rockbook: Bár még csak négy éve volt a Kispál és a Borz búcsúkoncertje, most mégis újra színpadra álltok, ráadásul nem egy, hanem rögtön három koncerttel is készültök. Mi hívta újra életre a zenekart?

Lovasi András: Egy hirtelen ötlet tulajdonképpen. Tehát az ötlet abból indult ki, hogy a Kispálék elkezdtek saját örömükre együtt zenélni és azon gondolkoztam, hogy ezt ki kéne használni, mert az ő viszonyuk régebben nem volt annyira jó. Ugye ennek a formáció felbomlásának az egyik kiváltó oka volt az is, hogy az ő viszonyuk nem volt olyan rózsás annak az időszaknak a végén. Most pedig jó apropónak tűnt, gondoltam, hogyha úgyis így állnak a csillagok, akkor miért ne csináljuk ezt meg most?

 

A forma meg igazából adta magát, hogy ha már megcsináljuk, akkor csináljuk meg úgy, hogy nem egy nagy visszatérő koncertet csinálunk, hanem egy sorozatot, a Kispál és a Borz különböző időszakaiból, viszonylag kisebb helyszínen. És akkor már a fesztiválszervező énem is nyilván belelépett a képbe, és nem titok, hogy ennek a fesztiválnak kezdetektől az volt a célja, ahol most tartunk, hogy elővételben teltházas legyen és ezt valószínű a Kispálnak is köszönheti most ez a fesztivál. Amúgy is látható, hogy a többi napokra is elkeltek a jegyek, de talán ez így együtt, ez a csomag elég vonzó volt ahhoz, hogy egy picit kidugja a fejét a többi fesztivál közül. Mivel ugye személyemben némi összefonódás van a kettő között. És miután elmondtam a többieknek, mindenkinek rokonszenves volt, hogy nem csak egy nagy koncert legyen. Azért lehetett sejteni, hogy méretei miatt eleve bőven teltházas lesz ez a koncert.

Rockbook: Esetleg a tavalyi Kispál-nap is közrejátszott ebben? Nosztalgiázhattatok kicsit…

Lovasi András: Lehet! Aha! Meghallgattuk a többieket és még mindig mi vagyunk a legjobb Kispál tribute zenekar.

Rockbook: Mindig történik körülötted valami. Fesztivált szervezel, a Kispál és a Borz mellett ott van még a Budapest Bár, a Kiscsillag és nemrég jelent meg a könyved is.

Lovasi András: Igazából a könyv megjelenését valószínűleg már tudatosan erre az időpontra időzítette a kiadó. Szerintem ez inkább ilyen marketing már, felépíteni egy cselekvési tervet, hogy mi mikor jelenik meg, bár ez sem igaz, mert a könyv elég rohamtempóban készült, miközben a nagyobb részét, a tartalmi részét már tavaly tavasszal elkövettük. Utána már csak finomítottunk rajta, meg írogattuk, átküldtük. Balázs elküldte az első verziót, én azt kihúztam, átírtam, majd ő átírta, amit én átírtam és így passzolgattuk a labdát. Viszonylag későn, fotóanyaggal együtt a megjelenése előtt két vagy három héttel mondtuk azt, hogy ez most nyomdakész. De most például elolvastam, és rengeteg hiba van benne. Tárgyi tévedések főként.

Rockbook: Az szétválasztható, hogy a történeteken kívül, amik nyilvánvalóan a tieid, írás szempontjából mennyi a könyvből a Balázs és mennyi vagy Te?

Lovasi András: Nézd, a Balázs inkább tömörített, szerkesztett rajta. Vannak olyan csúsztatások, amiket nem is szerettem és kihagytam, ennek ellenére sajnos van, ami benne maradt: például az Ófalui lakodalmakból nem írtam oda, hogy a Vali lakodalma, ahol először láttam gitárt, az nem Ófalun volt, hanem Vasason. Vannak ilyen apróságok, amiket én tudok, hogy nem így volt, de egyszerűbb volt így mesét csinálni belőle, kerekíteni. Vannak tárgyi csúsztatások, de a könyv kilencvenvalahány %-a nagyjából áll a lábán. Azért miközben első szám egyes személy az elbeszélés, eközben az én sztorijaimat kiegészítette a Balázs. Készített interjút a Tóth Tibivel, a szüleimmel, a Kispivel, tehát sokszor vannak olyan sztorik is benne, amiket nem én mondtam, hanem csak olyan, mintha én mondtam volna. Meg ellenőrizte, hogy összecsengett-e a két történet, és azokból pontosított. Tehát szerkesztői, tömörítői munkát végzett és csak egy-két helyen van olyan, amit ő írt bele saját kútfőből, azt viszont megkérdeztem tőle, hogy miért és azt mondta, mert azt ő szeretné, ha benne lenne.

Rockbook: És az ilyenekre rábólintottál?

Lovasi András: Ezekre rábólintottam. Itt azért nem az volt a cél, hogy csak az én életem eseményeit dokumentálja. Hiszen ez koránt sem teljes, ez egyfajta sztorizgatós könyv, amiben talán megjelenik az a kor vagy az a fajta miliő, amiben éltünk, meg amelyik most már lassan nosztalgia tárgya. És így nyilván annak a generációnak, amelyik átélte ezt az időszakot, annak ismerősek lesznek ezek a helyzetek, ezek a történetek. A cél nem az volt, hogy egy száraz, lexikális könyv legyen, amelyikben föl vannak sorolva főként a Kispál zenekar lemezei, hanem valamilyen módon ezek az én látásmódomon átszűrt történetek. A kiindulás az volt, hogy meséltem a Balázsnak sztorikat egyszer-kétszer, amikor együtt voltunk, - mivel mi régóta ismerjük egymást - és mondta, hogy ez is de jó, meg ezt is, és hogy meglehetne írni és állandóan nyúzott, hogy csináljuk meg ezt a könyvet, majd egyszer azt mondtam neki, hogy jó, csináljuk!

Rockbook: Visszatérve kicsit a koncertre: Mi ihlette az első 3 album dalait, amik idén elhangzanak?

Lovasi András: Hát erre már ne emlékszem, sok minden ihlette. Szerintem a könyvben erről több rész van, elég sok dalról kiderül, hogy mi ihlette, hogy készültek. Szóval ezt most nem akarom elmondani. Mindenki, aki erre kíváncsi, az vegye meg a könyvet.

 


Rockbook: Milyen hangulatba folytak a próbák a régi felállásban?

Lovasi András: Jó hangulatban folytak. Viszonylag mindenki oldott volt és laza. Néhány összeveszés volt, zenei dolgok előjöttek, néhány olyan dolog is, ami régen is probléma volt, de úgy gondolom, hogy négy koncert van mögöttünk: 2 Erdélyben, 1 Felvidéken és 1 Londonban és abból talán egy volt, amelyik olyan kevéssé sikerült. Viszont abból is nagyon sokat tanultunk. Persze azért nagyon sokat készültünk, de nyilván most már jóval kevesebbet próbáltunk a koncertek után, ezekből egy csomó mindent hasznosítottunk: egy picit változtattuk a sorrendet, ide-oda raktuk a hangsúlyt, megcsináltuk jobban a koncert végét szóval azért hasznos volt a dolog, és ha minden úgy történik, ahogy ma eljátszottuk, akkor az egy jó koncert lesz.

Rockbook: Amikor párhuzamosan ment a Kispál és a Borz meg a Kiscsillag zenekar és ihletet kaptál, hogyan döntötted el, hogy azt a dalt most melyik zenekarba vidd?

Lovasi András: Olyan szempontból egyszerűbb volt a dolog, hogy a Kispálban basszusgitároztam, a Kiscsillagban gitároztam. A Kispálba basszuson hoztam ötleteket, témákat vagy riffeket, a gitárosakat meg a Kiscsillagba. De volt, amelyik átkerült ide-oda. Elvittem a Kispálba, azt mondták nem jó, átvittem a Kiscsillagba, ott pedig meg tudtuk csinálni. Vagy nem is feltétlen azt mondták, hogy nem jó, csak ne tudtunk vele mit kezdeni. De persze ezek nem kész, rendesen megírt, meghangszerelt számok, hanem csak feldobsz egy témát, van egy ének dallam meg egy akkordkör és ha a zenekar rá tud szállni, vagy tud vele valamit kezdeni, ami a szerzőnek is tetszik, akkor általában az a zenekar csinálja meg.
De a Lecsó is így hozta hozzánk mondjuk a Hú de sötétet, hogy előtte elvitte a PUF-ba, ott nem nagyon tudtak vele mit csinálni, mi meg gyorsan csináltunk belőle egy számot és így Kiscsillag szám lett.

Rockbook: A kényszer, érdek, ösztönélet hármas még mindig ennyire foglalkoztat Téged? Mármint, van egy ilyen Kispál dal is (a ’92-es Föld kaland ilyesmi… albumról) és a Mi mehet? című Kiscsillag dalban is ott vannak.

Lovasi András: Igazából ez akkor úgy adta magát. A Mi mehet?-ben ott azért van benne, mert pont arról van szó, hogy mi mehet a mostani korai húszas éveikben járó emberek fejében, és amikor írtam ezt a Kényszer, érdek, ösztönéletet, én akkor voltam huszonnégy éves és nyilván ezért került bele, mert akkor valami ilyesmi ment a fejemben.

Rockbook: Ha beszélhetünk múzsákról, a Zsuzsa és a Júlia idealizált nevek, vagy áll mögöttük valós személy?

Lovasi András: A Zsuzsa abszolút irodalmi termék, az Idáig tudom a történetet ugye nem csak egy könyv, hanem ez egy Kiscsillag műsor címe is, ami már a második szériát futja. Az elsőben Papp Sándor Zsiga barátunk kitalált egy szerelmi hármas történetet, az általam elmesélt sztorik alapján. Ezek monológok, amiket a dalok között elmondunk az úgy nevezett csendes, ülős koncerteken. Így egészen más helyzetbe is kerülnek a dalok. Ezek érdekes játékok. Az irodalom és a zene, ahogy összekenődik egymással. Kifejezetten ezek köré a dalok köré írta Zsiga és ebben a történetben van Zsuzsa.

Rockbook: Az Idáig tudom a történetet 2-ben viszont már Te szőtted tovább a történetet.

Lovasi András: Azokat a monológokat már én írtam, de hát nyilván Zsuzsának ugyanaz a neve, így került bele a Miért nem tudod?-ba is. A Júlia mögött pedig van egy valódi, létező nő.  

 


Rockbook: A Ki találja meg című Kiscsillag dal nekem, személy szerint egy kicsit Quimby-s beütésű.

Lovasi András: Amikor Such Tomi, a managerünk hallgatta, igen, ő is azt mondta, hogy erre azt fogják mondani az emberek, hogy ez Quimby-s.  Ez olyan dolog, hogy ha most Magyarországon jobban ismernék a Firewater együttest, amit például a Kiss Tibi nagyon szeret, és többször meg is hívta őket Magyarországra, akkor arra is azt mondanák, hogy Quimby-s, pedig lehet, hogy a Firewater volt előbb. Ezek olyan zenei hatások, amik valószínűleg mindannyiunkat érték. De ezzel nincs baj, mindenki ahhoz hasonlítja, amit ismer. Amikor a Kispál és a Borz indult, akkor jobb híján azt mondták, hogy olyan, mint a Sziámi.

Rockbook: Most meg minden Kispálos.

Lovasi András: Igen, most meg mindenkire azt mondják, hogy Kispálos. Nyilván hatnak ránk dolgok és megjelennek a dalainkban is. Lehet, hogy azért Quimby-s, mert ilyen mélyebben éneklek, és nem egy oktávval följebb, mint szoktam. És ez például a Tibi lágéja.

Rockbook: Kik azok a zenekarok, előadók, akikkel szeretsz együtt dolgozni?

Lovasi András: Kedvenc magyar zeneszerzőim, dalszerzőim például a Kiss Tibi, Szűcs Krisztián, Tövisházi Ambrus.

Rockbook: Mennyire követed a mai, fiatal zenekarok munkásságát?

Lovasi András: Hát úgy nem nagyon, csak akikkel találkozok. Mondjuk a kortársaimhoz képest azért jobban. Több zenekart ismerek, akár a fesztivál miatt is. Például aki itt játszik, azt a száz zenekart mind ismerem és nyilván pont azért hívunk meg olyan zenekarokat, akik más fesztiválon nem játszhatnak, mert azt gondoljuk, hogy jó produkciók, tehetségesek és némileg ez egy lehetőség is nekik, hogy valamerre vidékre meg tudjanak mozdulni. A legtöbb zenekar nagyjából egyhelyben topog, de pont azért, mert Pesten most jobb zenésznek lenni, jobb közeg van, mint vidéke. Azért is, mert nagyon gyorsan szűkülnek a lehetőségek vidéken. Egyre kevesebb az ember, egyre kevesebb a fiatal, mert elmennek külföldre vagy Pestre, és ezek a viszonylagos szóbeszéd útján terjedő dolgoknak van egy határa, ahova el tud jutni. Az működik, amit a tv-ben, rádióban hallasz. Nagyon sok olyan zenekar van, ami Pesten tud játszani kis klubokban, 150-200, talán 300 ember előtt is. De vidékről már nem tud elindulni, és ez szép lassan megmérgez mindent, hogy egyhelyben toporogsz. Aztán megunod és elmész síncsiszolónak.

Rockbook: Akinek nincs lehetősége Veled találkozni, beszélgetni, az milyen Lovasi képet képzeljen el magában? Pláne, hogy a könyvben azt mondod, hogy ha lehetne, te sem barátkoznál magaddal.

Lovasi András: Megint csak azt tudom mondani, hogy vegye meg a könyvet. Nyilván két mondatban nagyon nehéz elmondani magadról valamit. Igen, én nem vagyok saját magamnak a nagy rajongója, néha elégedett vagyok magammal 1-2 percre, mondjuk egy jól sikerült koncert után, és nyilván ezért is csinálom, hogy legyenek ilyen percek, de amúgy nem vagyok egy különösen nagy rajongó. De ez egy ilyen jó felütés azt gondolom. Olyan szempontból legalább is, hogy érdekes. Meg, hogyha már magamat szidom, utána könnyebb szidni a többieket.

Rockbook: Mit tervezel még? Hogyan látod a jövődet?

Lovasi András: Miket fogok csinálni? Nem tudom. Pont most 2-3 évig látok, de ez elég is. Korábban sem terveztem sokkal előbbre. Nincs előttem, hogy 5 év múlva csinálok egy Aréna koncertet vagy bármi. Fogalmam sincs, de nem is érdemes. Ha lenne bármi olyan, ami Magyarországon kiszámítható, a környezet anyagilag. annyira hektikusan rángatózik a politika is, meg minden, hogy teljesen fölösleges tervezni, mert csak felidegesíted magad, hogy megint ezért és ezért nem sikerült és a végén paranoiás lenne belőlem.

 

 

Hetesi Julcsi
 

Címkék: 
Lovasi András
Kiscsillag
Kispál és a Borz