Bejelentkezés

x
Search & Filters

Nem csak az AWS nyerte meg A Dalt, hanem a magyar metal is!

Rengeteg emberrel találkoztam az elmúlt évek során, akik nem győzték szidni ezt A Dal nevezetű izébizét. Bohózatnak, szemfényvesztésnek, olcsó parádénak titulálták a műsort, ahol a populárisan igénytelen tucatzenék szállnak ringbe pusztán azért, hogy a cirkuszt nemzetközi porondon folytathassák.
 
Ennek megfelelően nagy értetlenség övezte azt is, amikor 2014-ben a Depresszió gondolt egyet, és elindult a versenyen; rá egy évre a megboldogult Leander Rising követte őket, hogy egy esztendőnyi kihagyás után, 2017-ben a Kills formációval verjenek életet Leanderék a magyar közönségbe szombat esténként. Mégis mi keresnivalója van ott a keményebb zenének, csak lejáratják magukat!? – hangzott el nem egyszer, nem kétszer a kritika. Sokan beszéltek, és minden bizonnyal fognak is beszélni megélhetési rockerekről, álrockerekről, szélkakasokról, akik a könnyen megszerezhető hírnévért elvtelenül eladták magukat.
 
Habár ez utóbbival sosem értettem egyet, azt viszont el kell ismernem, hogy a fanyalgó kritikák nem voltak alaptalanok. A cirkuszt és kenyeret mentalitás sosem volt idegen nem csupán ettől a műsortól, hanem az Eurovíziótól magától sem; az olcsó, futószalagon tömeggyártott produkciók (ld. Király Viktor Budapest girl-je) előnyt élvezve mindig el fognak jutni a döntőig, s valóban, ily körülmények között egy rock/metal banda számára a reális cél a szélesebb közönség elérése, nem pedig a győzelem.
 
S mégis, 2018-ban nem a Király Viktorok népes gyülekezete fogja képviselni Magyarországot a Lisszabonban megrendezésre kerülő Eurovíziós Dalfesztiválon, hanem az AWS. S azt kell mondjam, egyáltalán nem lekicsinyelve, relativizálva Örsék teljesítményét, hogy ez közel sem csupán az AWS érdeme. A tegnapi meglepetésszerű eredményben ugyanis az évek alatt közösen elvégzett munka gyümölcse érett be. 
 
 
A közmédiában a rock/metal stílus képviselői kudarcra vannak ítélve, amennyiben arra számítanak, hogy – az elérendő közönség szemszögéből nézve – a semmiből felbukkanva tarolni fognak. A sikerhez vezető úton az első lépés a műfaj elfogadtatása, a hallgatóság hozzászoktatása a keményebb hangzásvilághoz, ami nem megy másképp: oda kell állni, és csinálni, amihez értesz. Arcot, nevet, személyiséget kell adnod az általad képviselt stílushoz, hogy az emberek, s kiváltképp a zsűri szívéhez elérj. A Depresszió tette meg az első lépéseket, Leanderék hétmérföldes csizmában taposták tovább az ösvényt, s végül az AWS-nek sikerült leszakítania a gyümölcsöt a fáról. Ha ezen bandák – a Nova Prospecttel kiegészülve – nem nevelik rá az évek alatt a rock/metal zene befogadására a közönséget, nem fordulhatott volna elő, hogy a zsűri – esélyt adva egyúttal a győzelemre is – bejuttassa az AWS-t a legjobb négy közé. Pláne nem egy olyan dallal, amiben több a scream, mint a stílus képviselőinek összes korábbi számában együtt.
 
Az AWS első helyezése ugyanakkor nem csupán a fenti bandák, hanem a rock/metal közönség közös sikere is. Lássuk be, akármennyire is feltörekvő zenekarról van szó, az AWS-nek nincsen momentán akkora rajongótábora, hogy az önmagában elegendő legyen a győzelemhez. Ahhoz kellett az az évek óta megfigyelhető bajtársi összefogás, aminek keretében a magyar rock/metal zene képviselői kampányolnak egymásért, szavazásra buzdítva közönségüket. S kellett bizony az a közösség, ami erre rezonálva összezárt az AWS mögött, s szavazott a srácokra.
 
Természetesen az itthon kivívott siker nem jelenti azt, hogy az Eurovízión komoly esélyei lennének Örséknek, ennyire ne szálljunk el. Nem miattuk, hanem a verseny (geo)politikán alapuló működési logikája miatt, ami a nemzetközileg jelentéktelenebb, alacsonyabb presztízsű országokat aligha engedi labdába rúgni. Bár ki tudja, egy nappal ezelőtt még arra se adtam volna egy lyukas garast sem, hogy Magyarország a finnek nyomdokaiba lépve egy valódi, tökös zenével fogja megmutatni magát ezen a versenyen.
 
A zenekarral készült korábbi interjúnkat itt olvashatjátok.
 
Petróczi Rafael