Április 13-án jelent meg az Ossian ’Lélekerő’ címet viselő új albuma, amelyet május 24-én élőben is prezentálnak a nagyérdeműnek a Barba Negra Track-es lemezbemutató bulin. Ennek apropóján érdeklődtünk a zenekarnál a lemezről és más egyebekről.

Rockbook: Az Acélszív és a Keresztút után újra egyszínű hátteret kapott az új album borítója. Szimbolikus jelentése van az ilyen borítóknak?  

Paksi Endre: Tulajdonképpen igen. A 'Tűz jegyében' albumnál tudatosan döntöttünk úgy, hogy az előző évtized mozgalmasabb, kicsit fantasy-jellegű grafikáit felváltjuk valami egyszerűbb és letisztultabb világgal. A mai napig nagyon szeretjük Havancsák Gyula és Sallai Peti munkáit, de most másra vágytunk. Mivel szerintünk a 'Lélekerő' egyenes folytatása az előző albumnak, kézenfekvő volt a zenekar "Fehér Lemezének" elkészítése. :) Szerintünk nagyon karakteres és elegáns lett, jól tükrözi a dalokat.

Rockbook: Az utóbbi albumok rendre két évente követik egymást. Véletlen, hogy ennyi idő alatt készülnek el, vagy tudatosan szabtok ilyen munkatempót magatoknak?

Paksi Endre: Az időbeosztásunkban semmi tudatosság nincs, már akkor sem volt, amikor évente csináltunk lemezeket és ezért (is) támadtak minket bizonyos körök. Itt jegyzem meg halkan, hogy náluk ez csak az "újkori" Ossian esetében volt bűn, hiszen 1994 előtt is évente adott ki lemezt az akkori formáció, de ez nem zavarta őket. :) Az hogy az utolsó két albumnál kétéves periódusok lettek, talán csak annyit jelent, hogy mi sem fiatalodunk. :) Komolyra fordítva a szót, annyi történt, hogy csak az elmúlt háromnegyed évben kezdtünk el igazán mozgolódni Ricsuval dalírás terén.

Rockbook: Az hogy melyik egy együttes legjobb albuma sokszor vitatéma, de melyik volt az, amelyik a legjobb hangulatban készült az eddigiek közül?

Paksi Endre: Nagyon kategorikusan kijelenthetem, hogy a mostani. Az elmúlt pár évben több olyan fontos döntést hoztunk, olyan változtatásokat hajtottunk végre, aminek a következményei most értek be teljesen. Nyugodt, céltudatos, vidám hangulatú munka volt.

Rockbook: A koncerteken több generáció is jelen szokott lenni. Milyen érzés a színpadról látni, amikor 12-13 évesek kívülről fújják a dalszövegeket?

Paksi Endre: Valami egészen elképesztően jó érzés, megható és megtisztelő egyszerre. Különösen igaz ez akkor, amikor komplett családokat látok, ahol mindenki Ossian pólóban van, és együtt éneklik a dalokat!  

Rockbook: Az internet bugyraiban mintha kötelező lenne sarazni az Ossiant, miközben az egyik legnagyobb rajongótáborral rendelkezik a hazai zenekarok közt. Hogyan viselitek ezt a kettősséget?   

Paksi Endre: Igyekszünk nem foglalkozni a negatív dolgokkal, sajnos már régen rájöttünk, hogy a minket évek óta kitartóan cinkelőket úgysem tudjuk semmivel meggyőzni, képtelenek a békés egymás mellett élésre. Mi a béke hívei vagyunk, úgyhogy a saját dolgainkra koncentrálunk, jó lenne, ha mindenki ezt tenné...

Rockbook: A zenekar anyagai a külföldi gyűjtők körében is népszerűek. Érkezett-e már koncertfelkérés valamelyik távolabbi országból, aminek szívesen eleget tettetek volna?

Paksi Endre: Komoly felkérés még nem érkezett.

Rockbook: A fizikai formátum halálhírére rácáfol, hogy tulajdonképpen rajongói nyomásra még mindig megjelennek az anyagaitok kazettán. Mekkora feladat ezt 2015-ben kivitelezni?  

Paksi Endre: Erről inkább a kiadónkat kellene megkérdezni, mi simán csak örülünk annak, hogy még mindig lehet kapni a jó öreg kazettát is. :)

Rockbook: Ha már fizikai formátum. Egyes Ossian bakelit lemezek 20 ezer Ft-os áron cserélnek gazdát, miközben évről évre egyre több vinylt adnak el világszerte. Mit gondoltok erről a trendről?

Paksi Endre: Sajnos idén több okból nem jött össze a bakelit-változat, de a kazetta sikere arra ösztönöz minket, hogy a következő albumnál legyen bakelit is. Egy jó lemezborító semmihez sem hasonlítható. :) Persze ez még a jövő zenéje...

Rockbook: Az új lemez még meg sem jelent, máris „bearanyozódott” mennyire számítottatok erre?  

Paksi Endre: Bíztunk benne. Éreztük, hogy a ’Tűz jegyében’ albumnál egy nagyon jó úton indultunk el, nagyon hittünk benne, hogy tudunk még egy legalább olyan erős anyagot alkotni, úgy tűnik, hogy sikerült.

Rockbook: Gondolkodtatok-e gyűjteményes újra kiadásokban, hogy az újabb rajongóknak könnyebb legyen beszerezni a nem kevés korábbi lemezt?  

Paksi Endre: Folyamatosan zajlanak újrakiadások, most éppen egy remaszterizált, bónuszokkal ellátott ’Hangerőmű’ cd látott napvilágot nemrég, de régóta terveződik az első hét soralbum újrakiadása is.

Rockbook: Tavaly újra négy tagúvá vált a zenekar Wéber Attila gitáros kilépése után. Nem is volt szándék új tag keresésére?  

Paksi Endre: Nem volt és már az első koncerten éreztük, hogy helyesen döntöttünk.

Rockbook: A Lélekerő a zenekar kereken huszadik nagylemeze. Valahogy mégis ez az esemény mintha nem lenne annyira jubileumi értékű. Nem tartjátok fontosnak ezt hangsúlyozni?

Paksi Endre: Az első hírekben még benne volt, de valóban nem érezzük annyira fontosnak ezt hangsúlyozni, bízunk benne, hogy a dalok ereje elég az album sikeréhez.

Rockbook: És ha már jubileum! Jövőre 30 éves lesz a zenekar. Várhatunk-e valami különlegességet erre a nemes alkalomra?

Paksi Endre: Ez még elég messze van, jelenleg az idei turné dolgai kötnek le minket.

Rockbook: Május 24-én lesz a lemezbemutató koncert a Barba Negra Track-ben. Készültök valami különlegességgel? Mire számíthatnak a rajongók?

Paksi Endre: Készülnek a látvány és fénytechnika tervek, próbáljuk az új dalok koncert-változatait, egy nagyon erős összeállítású programot szeretnénk, sok új és sok klasszikus régi számmal.

Vályi Tibor