Hatalmas záró bulival búcsúztatta a nyarat a Vad Fruttik zenekar, a Budapest Parkban. Ebben segítségükre volt a fantasztikus Esti Kornél zenekar is, így velük karöltve forrósították fel a hangulatot, a közönség legnagyobb örömére, még egyszer, a borongós ősz beköszöntése előtt. Terítékre került többek között  a Limonádé, a Béke presszó, a Lehetek én is, vagy a Válaszok nélkül, illetve a beállást követően Likó Marci gondolatai is.

Rockbook: Koncert előtt, a backstage-ben kaptuk el pár percre Likó Marcit, a Vad Fruttik frontemberét. Szóba került többek között a jövőre esedékes jubileum, a zenekar egyre szembetűnőbb komolyodása, a színpadra lépés előtti lámpaláz, a furcsa álmok, és a szotyi dobálás is. Egyszerre komoly, és végtelenül bohém. Én imádtam!

Likó Marci: Régebben nagyon izgultam, aztán most meg már valahogy nem.  Úgyhogy most nyugodt vagyok. Hát a rituálé: enni szoktam, meg ilyesmi, de nincs ilyen, hogy körbefutom a backstage-t.

Rockbook: Nincs csatakiáltás, vagy semmi más?

Likó Marci: De az van! Mindig a zenekar felkiált ott a koncert előtt, hogy "pina!" van egy ilyen. Nem túl kulturált, de mégiscsak fiúk vagyunk, ugye azért erőt ad, és magabiztosságot. Érezni, hogy tanult emberek vagyunk.

Rockbook: Megtörtént eseményekről, vagy légből kapott dolgokról szólnak a dalaitok? Mi ihlet meg?

Likó Marci: Most épp írtam egyet egy álomról. Az volt benne, hogy elmentem egy buliba, koncerteztünk Várpalotán, azt álmodtam., és hogy nem volt kíváncsi ránk senki, de mi Kispál számokat játszottunk. És mellettünk volt egy diszkó, ami meg tele volt és voltak ott ilyen pszichológusok, akiket ismerek, és bent a vécében smároltak, és jött a pultos, aki megakarta őket verni, én meg így próbálkoztam,. hogy "mégse!", és akkor láttam, hogy itt nem lesz balhé, ezért kimentem, és kint várt egy kurva nagy fekete autó. Egy Cadillac asszem, és abba beleültem, és egy fazon énekelt. Már nem vagyok ám benne biztos, de hogy techno-ban volt, és közben, amikor az volt, hogy "burn" akkor mindig beüvöltötték. Majd pedig odaértem egy cirkuszhoz, és a cirkuszban volt egy motoros kaszkadőr, mellette meg egy körhinta, amin ilyen porcelán lovak voltak, és arra fölszálltam, és a cirkuszban volt kettő darab porondmester, és azok majmok voltak. És ők odajöttek, és ilyen borotvakés volt náluk, hogy leakartak gyilkolni, akkor félrelöktem az egyiket, és elkezdtem rohanni. A majomőrök meg nem üvöltöttek, hanem a fejemben beszéltek, és így folyamatosan azt magyarázták, hogy az emberiség mennyire haszontalan. És hogy ő nekik mennyire elegük van az egészből, és emlékszem, hogy befutottam egy templomba, és tudtam, hogy ha kijövök, akkor is tök mindegy, mert ők mindenképpen utolérnek, és ők egy felsőbb hatalom, és ezt most megírtam dalszövegben.

Rockbook: Várpalota adott, de miért pont Kispálék játszottak ott?

Likó Marci: Hát mit tudom én, nem tudom. Az jutott éppen eszembe, a Kispál. Sokat jártam fiatal koromban Kispál koncertre.

Rockbook: Erre gondoltam, hogy volt-e valami meghatározó Kispálos koncertélményed?

Likó Marci: Voltam egyszer Várpalotán Kispálon, és letört hátul itt a fogam.

Rockbook: Mik a terveitek jövőre? Jövőre lesztek tíz évesek, ha jól tudom.

Likó Marci: Jövőre leszigeteljük a házat, azt mindenképpen meg kéne csinálni. Nincs rajt szigetelés, kéne csinálni, mert csak a tetőn van. Úgyhogy azt tervezem, meg azt is gondoltam, hogy a zenekart elhozom a pincébe, hogy ott legyen a próbaterem.  Az van, hogy évvégén valószínű lesz egy EP, pont tegnap ezzel felhívott a Sasa a managerünk, hogy  hát akkor októbertől el kéne kezdenünk dolgozni, és akkor hamar, gyorsan befejeztem egy számot, mert én marha lassan írok szövegeket. Szóval ez, hogy ez az EP megjöjjön, jövőre pedig nagylemez.

Rockbook: És akkor lesz ilyen nagy, tíz éves jubileumi koncert?

Likó Marci: Igen lesz! Jubilálunk jövőre, a zenekar is tíz éves lesz, és akkor itt valami hiper - szuper lesz. Arra is gondolok, hogy volt nekünk a Müpában egy ilyen műsorunk, ami a high tech nevet kapta, és saját  magunkat remixeltük, és valószínű az lesz, hogy a Müpás cuccokból átemelünk annyit, amennyit egészségesnek gondolunk, illetve lesznek olyan számok, amikhez nem nyúlunk hozzá, a Müpában asszem csak két-három ezren fértek be, és hogy akkor előadjuk itt, ilyen nagyközönség előtt, hogy akkor most minden. Sőt, lehet, hogy habos kávé is lesz. A fene tudja. Még azt is eltudom képzelni, hogy a Szécsi Pálos énem is előjön!

Rockbook: Sokféle stílust kipróbált már a zenekar: az elektronikus zenétől, a lágy, jazz-es dallamokig. De vajon melyik az igazi Vad Fruttik hangzás?

Likó Marci: Hát én nem igazán gondolkodom ilyen stílusokban., az a helyzet, hogy ahogy a zenekar is érik, számunkra is egyre inkább kikristályosodik, hogy melyik az a fajta zeneiség, ami jól áll nekünk, úgyhogy nem hiszem, hogy mondjuk reggae-t fogunk játszani az elkövetkezendő időszakban, vagy éppen jazz-t. Hogy az inkább ugyanúgy az útkeresés része zeneileg is, mint mondjuk a dalszövegekben. Most épp mit hallgatunk, hogy sok női jazz-t, és hogy akkor mi is ilyen jazz zenét játszunk, vagy sok Manu Chao-t, és megírjuk a Sárga zsigulit. De azt gondolom, hogy az ilyen tesztoszteron rock, meg ez az elektronikus csapatás, hogy ez az, ami a zenekarnak így sajátja.

Rockbook: Melyik a kedvenc saját dalod?

Likó Marci: Most a Másodpercek, és decibelek. Most ezt szeretem a legjobban.

Rockbook: És miért pont az?

Likó Marci: Mert annak jó a szövege. Meg olyan üvöltős.

Rockbook: Most fogtok szotyit dobálni?

Likó Marci: Most már leszoktunk róla, de szerencsére a közönség is, mert az  sokkal súlyosabb, hogy nem szotyiról van szó, hanem pénzről ugyebár. Amikor elkezdenek pénzzel dobálni. Van a P-mobilnak a Két forintos dal, és abban volt, hogy őket elkezdték dobálni, és kidobták majdnem a szemüket, meg ilyesmi. Nálam is volt már, hogy fejbe dobtak ilyen kétszázassal, és utána azt összegyűjtöttük, emlékszem, volt egy koncertünk Szolnokon, és feldobáltak egy csomó pénzt, mi meg összegyűjtöttük, odaadtam a Palinak, a helyi klub tulajának, és mondtam, hogy vegyen sört itt az első sornak, és kiosztogattuk nekik, hogy "Hajrá! Érezzétek jól magatokat!"

Rockbook: Egyre jobban érződik a zenekaron, hogy idősödik, felnő.

Likó Marci: Igen, nyilvánvalóan mindenkiben felmerül ez az igény egy idő után, hogy valami maradandóbbat csináljon, meg hát az a helyzet, hogy amikor elkezdtünk zenélni ilyen tizennyolc-húsz évesen, hogy ez ember igazából még nem felnőtt. Messze vagy attól, hogy mi az, ami Te vagy igazából. Legalább is nekem elég sokáig tartott ezt így megtalálni. Úgyhogy körülbelül most értünk el odáig, hogy az előző album már olyan, hogy nem kell pironkodnom, hogy az elkészült. Nyilvánvalóan, amikor még fiatal vagy,akkor annyira nem számít, nincsenek különösebben vett igényeid, csak úgy vagy bent a világban, élsz, élvezed, aztán leírod, ami így eszedbe jut. Aztán egy idő után jön egy csomó visszajelzés, és ezek mentén, ahogy én is egyre idősebb leszek, változom. Mondjuk erről kurva sokat tudnék mesélni, de ez unalmas, vagy lehet, hogy mások számára unalmas. Tudod, ez ilyen pszichologizációs, hogy mi van akkor, amikor még fiatal vagy, tizennyolc-húsz éves, és milyen érdekes, hogy tizennyolc évesen azt mondják, hogy felnőtt, és még mennyire gyerek. És mennyire nem tud az ember annyi idősen még felelőséget vállalni, azért, amit tesz. Pedig azt mondják, hogy olyan fiatalon kéne szülni. Mekkora marhaság! Ilyen fiatalon szülni, mikor még te is gyerek vagy. És hogy amikor  azt éreztem, hogy már felnőtt vagyok, hogy már mindent láttam, már mindent megtapasztaltam, akkor még mindig egy csomó minden történt, amire én nem is számítottam volna, úgyhogy most már remélem, hogy 35 éves vagyok, és már nem fognak nagyobb meglepetések érni.  Majd 5 év múlva ismételjük meg ezt az interjút, és akkor hátha valami még történik.

Rockbook: Boldogan, bármikor! Köszönöm!

Hetesi Julcsi