Steven Tyler, Steven Victor Tallarico (New York, 1948. március 26. –) amerikai zenész és dalszerző. Az Aerosmith énekeseként vált ismertté. Minden idők egyik legismertebb és legkarizmatikusabb rockénekese. Nemcsak színpadi előadása, hanem külseje miatt nagy hasonlóságot mutat Mick Jaggerrel.

A 70-es évek végén és a 80-as évek elején nagy nyilvánosságot kapott súlyos alkohol és drogproblémája, de 1986-tól sikeresen kigyógyult betegségéből, egészen 2009-ig, mikor is a fájdalomcsillapítók használata miatt újra visszaesett. Élete során több mint 20 millió dollárt költött drogokra.

Energikus színpadi teljesítmény jellemzi, valamint védjegyének számítanak színes fellépő ruhái, és a mikrofonállványra csavart sálai.

A Rolling Stone magazin a 100 legjobb énekes listáján a 99. helyre sorolta. A Hit Parader pedig minden idők 100 legjobb Metal énekesének listáján a 3. helyre sorolta.

Ősök

Nagyapja Giovanni Tallarico három testvérével az olaszországi Calabriából költöztek New Yorkba az 1800-as évek végén. Hivatásos zenészként kezdtek dolgozni, Giovanni 1900-ban már tanár volt a Connecticut állambeli Waterbury zeneiskolában. A Tallarico fivérek főként klasszikus darabokat játszottak: Wolfgang Amadeus Mozart, Franz Schubert műveket. Giovanni 1912-ben feleségül vette Constance Neidhart zongoristát. Neidhart oktatással is foglalkozott, többek között Cy Coleman is hozzá járt tanulni, aki később a Broadway híres zeneszerzője lett. Az 1950-es években két fiatal is járt hozzá Ferrante és Teicher akik később az Exodus és más híres filmek zenéjét komponálták meg. 1922-ben a Sunapee-tónál jutottak házhoz, és a Sunapee-tavi zenei közösség elismert tagjaivá váltak. Építettek néhány kisebb faházat ahol 1935 és 1940 között minden nyáron zenei táborokat szerveztek.

Édesapja Victor Tallarico már kisfiúként zongorázni tanult. Szalonzenekarokban játszott, és középiskolai zenetanárként dolgozott. Victor a hadseregben ismerkedett meg Susan Blanchával, aki titkárnőként dolgozott. A háború után összeházasodtak és a harlemi Apollo Theatre-től nem messze telepedtek le. 1948-ban született meg Steven Tallarico nevű fiúk.

Gyerekkor

Apja zongorája alatt nőtt fel, mindig a hatalmas Steinway alatt kucorgott, míg apja Debussy, Chopin és Liszt Ferenc műveket játszott. Innen eredeztethetőek első zenei hatásai. Ahogy megtanult járni, igazi hegyi gyerek lett belőle. Horgászott, madarakra vadászott állandóan az erdőben kószált. Később már csapdákat állított, és eladta a zsákmányolt állatok szőrméit. Hétvégénként a család rendszeresen zenés, táncos műsorokkal szórakoztatta az egybegyűlteket. Steven először 3 évesen állt színpadra és a "Robbanócukorka" volt az első dal amit előadott. Hiperaktív gyereknek minősült, valamiért mindig rá kellett szólni. Négyéves korában a család egy Bronx-i lakásba költözött, Stevent pedig beíratták iskolába. Rövidesen ismét elköltöztek, ezennel Yonkersben, a Bronxtól északra fekvő megyében vettek házat. Steven a Walt Whitman majd a Roosevelt iskolákba járt. Iskolatársai állandóan zaklatták, gyakran el is verték, és "niggerszájúnak" csúfolták. Rövidesen még a Beatles felbukkanása előtt megnövesztette a haját, és elkezdett lógni az iskolából. Egy ilyen lógás alkalmával ismerkedett meg Ray Tabanoval, aki később segítette zenei karrierjében.

Korai évek

Steven 1960-ban egy kis dobgépre tett szert, melyen mnidenféle stílusokat és rítmusokat lehetett kikeverni. Később mgkapta Sandy Nelson két lemezét, majd elkezdett érdeklődni a dobolás iránt. Első cuccára újságkihordóként kereste meg a pénzt, majd apja zenekarában kezdett játszani. Slágereket, bécsi keringőket, cha-cha-cha-t, játszottak. Steven szörnyűen érezte magát, ezért hamarosan továbbbállt. 1963-ban lett a Stangers nevű helyi együttes dobosa és énekese, de játszott a Dantes nevű formációban is. Míg a Stangers a Beatlest, addig a Dantes a Rolling Stonest utánozta.

A Stangers végül Strangeurs néven folytatta tovább. Hétvégenként egyre sikeresebb koncerteket adtak, és olyan zenekarokat néztek meg, mint az Animals, vagy a Rolling Stones, akiket 1965 májusában csíptek el New Yorkban. A zenekar a környék legsikeresebb zenekara lett, főleg miután Henry Smith lett a szervezőjük. Rolling Stones, Beach Boys, Kinks, Byrds, Yardbirds számokat játszottak.

1965-ben a Rolling Stones még egyszer visszatért New Yorkba, ahol egy kisebb tömeg a Strangeurs tagjait hitte a Rolling Stonesnak, főleg Tyler erősen Mick Jaggerre hasonlító megjelenítése miatt. A tömeg megrohamozta a Strangeurs tagjait, még a híradóban is szerepeltek. Steven hosszú haja egyre több problémát okozott az iskolában, a fellépéseken is le kellett simítania a haját és be kellett igazítania a gallérja alá. 1966-ban a Byrds előtt játszhattak, ahol nagyobb sikert arattak mint a főzenekar. Ekkot már Peter Agosta volt a menedzserük. Ezután már 150-200 dollárt kerestek egy-egy fellépésen. Steven drogozása is egyre inkább beszédtéma lett a környéken, így a rendőrség beépített egy nyomózót abba a gimibe amibe Steven is járt. Végül sikerült lefülelnie, de Tyler végül megúszta egy év próbaidővel, valamint kirúgták a gimnáziumból.

1966 nyarán a Strangeurs teltház előtt játszott a Georges Millsben épült Barnban. A közönség soraiban ott állt Joe Perry és Tom Hamilton is. 1966. július 24-én a Beach Boys előtt léptek fel, ahol Steven előadása annyira meggyőző volt, hogy a Beach Boys tagjai hívták meg bulizni. Ekkor Steve már egy jó ideje csak énekes volt, a zenekar állandó dobost talált. Ajánlatot kaptak a Date Records-tól, de nevűket Chain Reaction-re kellett változtatni. 1966-ban The Sun néven egy kislemez is megjelent, de végül eltűnt az ismeretlenség homályában.

Steven ez időtájt egy New York-i magániskolában tanult. A Chain Reaction végül 1967. június 18-án feloszlott. 1967 szeptemberében megalakult a Chain Steven újabb formációja. 1968 szeptemberében a zenekar Bostonba tette át székhelyét. Henry Smith átment egy újonnan alakult zenekarba, a Led Zeppelinbe mint John Bonham dobtechnikusa. 1969 januárjában a Led Zeppelin Bostonba jött. A koncert további erőt adott Steven számára, hogy folytassa a zenélést.

1969 nyarán kilátogatott a Woodstock fesztiválra, majd nem sokkal később Elyssa barátnőjével elment megnézni egy kezdő zenekart a Jam Band-et. A zenekar soraiban játszott Tom Hamilton és Joe Perry is. Steven számára annyira megtetszett az előadás, hogy elhatározta mindenképpen velük fog zenélni a jövőben. 1970-ben Steven egy William Proud nevű bandában énekelt, de a tagok amatőr hozzáállása miatt ez a történet sem tartott sokáig. Ekkor határozta el, hogy megkeresi a Jam Band tagjait. Így alakult meg az Aerosmith 1970-ben.

A 70-es évektől napjainkig

Steven az első fizetését amit már az Aerosmith tagjaként kapott egy csomag LSD-re, egy üveg Boone Farm's italra és egy nagy csomag Zaloom pisztáciára költötte. 1971-ben a Humble Pie előtt játszhatott az Aerosmith. A kirobbanó erejű klubkoncertek hatására Clive Davis szerződtette őket, a zenekar pedig elkészíthette első lemezét. Mérsékelt sikereket arattak, a sajtó pedig Mick Jagger klónként emlegette Stevent

A Toys in the Attic és a Rocks lemezek révén az Aerosmith világhírűvé vált, a Kiss mellett a legnépszerűbb amerikai rockegyüttes lett belőlük. A sikerek csúcsán Diana barátnőjével állandóan drogozott ami a színpadi teljesítményén is egyre inkább meglátszott. 1976-ban ismerkedett össze Bebe Buell-lel, akitől egy Liv nevű gyereke született. Ez időtájt a Tuinalra volt ráállva, mit százas kiszerelésű dobozban vett. Ez annyira erős drog volt, hogy egy napra elegendő volt belőle 4-5 szem. Ezekről az időkről csak homályos emlékei vannak.

1977 októberében a philadelphiai Spectrumban tartott koncerten egy színpadra dobott petárda megégette szaruhártyáját. Ekkor ismerkedett meg Cyrindával, akitől 1978-ban lánya született. Joe Perry és Steven Tyler ekkor kapta a Toxikus ikrek becenevet, mert minden drogra rátették a kezüket, amihez csak hozzájutottak.

A 80-as évek elején Steven feleségül vette Teresa Tylert. Továbbra sem tudott leszokni a drogokról.

1982-ben bejelentkezett a Hazelden klinikára. Véget ért a Rock in a Hard Place album turnéja, így egy nyugodtabb időszak következett az életében, de hamarosan újra visszaesett drogos állapotába. Végül 1986-ban sikerült véglegesen kigyógyulnia betegségéből. Joe Perry visszatért, az Aerosmith pedig újra elfoglalta régi pozícióját. Tylernak ekkoriban már nem a drogok hiányoztak, hanem, ahogy Ő fogalmazott: Igazán megérdemlem, hogy annyit dugjak, amennyit csak bírok.

A 90-es évek elejére a zenekar már újra régi fényében tündökölt. A zeneipart sikerült teljesen lenyűgözniük, hogy drogok nélkül is bírják a tempót. 1994 februárjában a New York-i Ötödik sugárút presbiteriánus közösségének zsúfolásig telt templomában egy órás beszédet tartott a leszokásról, a megtisztulásáról. 1994-ben felléptek Woodstockban is, a The Times pedig "elbűvölő botsáskaként" jellemezte az énekest. A kritikusok, akik Steven Tylert hagyományosan Mick Jaggerhez hasonlították, változtattak álláspontjukon. A New York Times egyenesen kijelentette: A korosodó Mick Jagger helyett egyre inkább Steven Tyler testesíti meg mindannyiunk kedvenc hiperaktív rocksztárját.

Az összehasonlításokra Steven úgy reagált, hogy nemes egyszerűséggel Jagger zabigyerekének titulálta magát. 1995-ben szünetet tartottak Steven a családjával Floridába utazott pihenni. 1996-ban Tim Collins a zenekar menedzsere megvádolta Stevent, hogy újra drogozik és azt állította, hogy elvesztette az önkontrollt, hogy teljesen eluralkodott rajta a szexmániája. Többször is összeült a zenekar és végül megváltak Timtől. 1997-ben újra turnézni indultak. 1998-ban a kanadai show alkalmával Steven szokás szerint belekezdett mikrofonállvány-pörgető dervistáncába, ám egyszer csak kicsúszott a kezéből az állvány és csatabárdként vágódott bele a térdébe. A baleset nemcsak a koncert, de a turné végét is jelentette. Lábát műteni kellett még az I Don't Want To Miss a Thing[1] klipjében is begipszelt lábbal látható.

2003-ban a Berklee College of Music a zene díszdoktorává avatta. 2003-ban beiktatta az AC/DC-t a Rock and Roll Hírességek csarnokába. Brian Johnsonnal a You Shook Me All Night Long című számot énekelte el. 2004-ben énekelt az A Polar Express c. film egyik betétdalában. 2005-ben több projektben is részt vett, többek között dolgozott Carlos Santana oldalán is (Just Feel Better).

2006-ban műteni kellett torkát, majd duettet énekelt Keith Andersonnal. 2007-ben 19 országot érintő turnéra indult az Aerosmith élén. 2008 július. 14-én meghalt édesanyja Susan Ray Tallarico. Szintén ezévben vendégeskedett Billy Joel és a Trans-Siberian Orchestra koncertjein is. Pletykák látnak napvilágot, hogy a Led Zeppelin turnéra indulna Steven Tylerrel. 2009 augusztusában egy koncert alkalmával leesett a színpadról, a turné többi állomását törölni kellett. A Hohner cég Steven Tyler nevével fémjelzett szájharmonikákat dob piacra. 2009 végén újabb pletykák jelennek meg Steven Tyler visszaeséséről. A zenekar sem biztos a jövőben, de 2010-re elvállalnak fesztivál fellépéseket is (Download, Graspop).

Tovább az Aerosmith oldalára.

Forrás: wikipédia
 

Angus McKinnon Young (Skócia, Glasgow, 1955. március 31.) skót származású ausztrál gitáros, zeneszerző. Az AC/DC nevű ausztrál rockegyüttes alapító tagja, gitárosa és zeneszerzője.

Bár skót származású, Ausztráliában élte le gyerekkorát és itt alapította testvérével, Malcolmmal az AC/DC-t, 1973-ban.

Bluesos stílusával nagyon sok gitárosra volt hatással. A Rolling Stone magazinban 2003-ban David Fricke által összeállított 100 legnagyobb gitáros listáján a 96. helyre rangsorolták, míg a 2011-ben kiadott Minden idők 100 legnagyobb gitárosa elnevezésű listán a 24. helyet kapta.

Fiatalkora

Angus Young 1955. március 31-én született, Glasgowban. Ötéves korában kezdett el gitározni. Miután Sydney-be költöztek, tinédzseréveiben megvette az első komoly gitárját, egy Gibson SG-t. (Először egy Gibson Les Paul-t próbált ki, de alacsony termete miatt a nehezebb Les Paul-tól „csípőficamot” kapott volna, ahogy ő fogalmazott)

A George-tól vett leckék után Angus egy Kantuckee nevű bandához csatlakozott. Ám 1973-ban - hosszas tervezgetés után - megalapította Malcolmmal az AC/DC-t, melynek azóta is oszlopos tagja.

Gitárjai

Angus különféle Gibson SG-ket használt (az eredetijét, vagy az 1968-as reissue (újrakiadás) modell valamelyikét) karrierje során. Nagyon ritkán lehet látni más típusú gitárral. Amikor a The Rolling Stones-szal a Rock me Baby nevű dalt játszották egy közös koncerten egy Keith Richards-tól kölcsönvett Gibson ES-335-en játszott (habár ez volt az egyetlen alkalom, amikor színpadon Gibson SG nélkül jelent meg, előadóként). Saját gyűjteményében viszont megtalálható egy Telecaster, egy Gibson Firebird és egy, az imént már említett ES-335.

Tovább az AC/DC oldalára.

Forrás: wikipédia

Ronald Belford Scott (1946. július 9., Kirriemuir – 1980. február 19., London), ismertebb nevén Bon Scott, skót születésű ausztrál zenész. Az AC/DC nevű együttes énekeseként és szövegírójaként vált világhírűvé. A skóciai Kirriemuir-ban született, majd 1952-ben a családjával Ausztráliába vándorolt.

Scott 1964-ben megalapította első zenekarát, a The Spektors-t, amiben dobos és alkalmi énekes volt. Scott sok előadóval dolgozott (Pl. The Valentines és a Fraternity) mielőtt Dave Evans helyére nem került az AC/DC-nél, 1974-ben

Az AC/DC népszerűsége először csak Ausztráliában volt jelentős, azonban Highway to Hell nevű albumukkal egy csapásra világsztárrá váltak. Scott a világsztár státuszt rövid ideig élvezhette, ugyanis 1980. február 19-én holtan találták egy autóban. Az AC/DC a feloszlás szélére került, de nagynehezen sikerült újra talpraállni és folytatni a diadalmenetet a Back in Blackkel, és Brian Johnsonnal. Az új lemez Scott tiszteletére készült, és a második legjobban fogyó lemez lett.

A Hit Parader Minden idők 100 legjobb heavy metal énekese listáján az ötödik helyen végzett, valamint a Classic Rock magazin minden idők legjobb frontemberének választotta Freddie Mercury-t és Robert Plantet megelőzve.

Életút

1970-re már mind énekesként, mind dobosként elért apróbb sikereket különböző rock és R&B együttesekben. A 70-es évek elején a Fraternity nevű zenekara pedig elindult a hírnév útján. 1973-ban, miután visszatértek angliai turnéjukról Adelaide városába, Scott súlyos motorbalesetet szenvedett. A Fraternity nélküle folytatta tovább a zenélést, de a későbbiekben nem értek el akkora sikereket, mint Scott következő együttese.

A következő évben részmunkaidős sofőrként kereste a kenyerét Sydney-ben, és ekkor találkozott először az AC/DC tagjaival. A csapatot egy testvérpár vezette, mégpedig Angus és Malcolm Young, akiknek idősebb bátyja, George Young, Scott barátja volt (még az EasyBeats zenekarból ismerték egymást). Scott-ot lenyűgözte az AC/DC zenéjéből fakadó energia, de a bandatagok is el voltak ragadtatva a frontembertől. Amikor Dave Evans pár hónappal később elhagyta a csapatot, hogy új zenekart alapítson, a megmaradt tagok azonnal tudták, hogy kit kell hívni a megüresedett posztra. Így lett 1974 végén Bon Scott az AC/DC énekese.

Scottról köztudott volt, hogy súlyos alkohol-problémával küzdött, később ez lett a veszte is – London déli részén, egy barátja háza mellett parkoló autójában találták meg a holttestét. A nemzetközi sajtó akkor világgá kürtölte, hogy drog-túladagolásban halt meg, mások szerint a saját hányásába fulladt bele, a hivatalos orvosi vélemény szerint azonban akut alkoholmérgezésben hunyt el.

Ausztráliában temették el, Fremantle város temetőjének Emlékkertjében.

A Tankcsapda és a Pokolgép együttes Bon Scott emlékére írt egy-egy számot.

Tovább az AC/DC oldalára.

Forrás: wikipédia